MemoryLanden búcsúztunk 2017-től

- 8 perces olvasmány
memoryland nye

A 2017-es év zárásaként a 20 éves Global Underground nevével fémjelzett
MemoryLand NYE elnevezésű eseményt választottuk.
A szilveszteri retro mulatságnak a Millenáris B épülete adott otthont, ahol először
rendeztek elektronikus tánczenei eseményt. Nem is akármilyent, de lássuk részleteiben.

A helyszínhez közeledve a bejáratot keresgélve a hallásunk szolgált iránytűként.
Egyre közelebb érve meghallottuk a B épület dübörgő falait, ekkor két dolog jutott
az eszünkbe: vagy a gyártást indították be újra az egykori nagy szereldében
vagy csak Antony Pappa vereti a veretni valót. Utóbbi bizonyult igaznak, hiszen
a csarnokba beérkezve már a pult mögött állt az ausztrál dj, aki fáradhatatlanul
pakolta a 2000-res évek legjobb house és tech-house trackjeit, míg a setje elejére
inkább a vokálos house volt a jellemző később azért megérkeztek az erősebb mélyekkel tarkított dallamok is ezzel tökéletesen megágyazott az est hátralévő részének.

A helyszínen nem volt tömegnyomor mindenki kényelmesen tudod lépegetni ez nem
abból adódott, hogy kevesen jöttek el hanem, csupán a hely nagysága és kialakítása
tette lehetővé. Az épületkomplexum több ezer négyzetméteren, két szinten és két teremben adott otthont az összejövetelnek. Az akusztika is kiváló volt, röhögve verte
az Akvárium nagyhalljának hangzását leginkább az idei Bónusz green arénájához
tudnánk hasonlítani a hallottakat. Ezek a pozitívumok sokat hozzátettek a már alapból
fergeteges hangulathoz. Antony Pappa-t hatalmas húzás volt betenni a szervezők
részéről a line up-ba és adni neki 2,5 órát, mert ilyen hangulatot kevesen képesek teremteni.

Ami a jelenlévő partyarcok korosztályát illeti inkább a 35 éves, és a felettiek tették
ki a közönség nagyobb részét, voltak ugyan fiatalok is, de egyértelmű volt, hogy ez
a buli a retro jeligével az idősebb korosztályt mozgatta meg.
A buliban pontrendszeres fizetés működött Memoryland-es kártyával lehetett fizetni,
amire a bejáratnál lehetett pénzt „tölteni”. Ami pedig az árakat illeti, hát lehetek volna
egy pár száz ft-al barátibbak ilyen jegyárak mellett!
(500 ft volt a 0,33-as víz, 800.- a sör, 1100.- az energiaital) de tudjuk be ezt annak,
hogy szilveszteri buli révén ilyenkor többet el lehet kérni. Emellett volt még egy dolog,
ami viszonylag zavaró tényező volt ez pedig a mosdók mérete, öt emberrel már szinte fullon volt a helység. Így nem egyszer várni kellett legalább 10 percet mire sorra
kerültünk. Mondjuk, ürömben-öröm hogy folyamatosan takarították így a tisztaságra
nem lehetett panasz! Na de vissza a történetünkhöz.

Pappa után következett az újonnan alakult formáció, (Danny Howells, Dave Seaman, Darren Emerson) ami a 3D DJ’s nevet viselte. Ez a három muskétás hihetetlenül jól ráérzett mit, mikor kell pakolni így a kezdetben lötyögős progresszív hangzást elhagyva
a jó pár fokkal lendületesebb, keményebb, ütemek felé vették az irányt.

Zenéjükhöz mesébe illő helyenként vicces, és régi retro hangulatú vizuál is sokat
hozzátett. Így ment ez éjfélig, amikor is Goyes Csabi a közönség segítségével visszaszámolt.

A himnusz és a kölcsönös újévi köszöntések után a szelídnek cseppet sem nevezhető progresszív ütemektől, basszusoktól és melódiáktól, (na meg ocsmány mennyiségű alkoholtól) „megrészegülve” ájultunk át 2018-ba és búcsúztunk a 2017-es esztendőtől. Innentől kezdve váltotta a régi iskolát az új, de mondhatnám azt is, hogy a retro
feelinget a modern hangzás.

Ez a trió aztán még két órán át javában pakolta a véget nem érő trackek sorát.

Majd jött Marcelo Vasami és felrobbant a táncparkett, ahogy bekezdett, a jól ismert
Underworld – Born Slippy track-el.

Úgy vitte végig a szettet, hogy érezhető volt, itt a legfontosabb a közönség.
Nagyon jó zenéket játszott, stílusában halványan Hernan Cattanao-ra emlékeztetett minket.

Pörgős, de ugyanakkor utaztatós progresszív darabokat rakosgatott, amire képtelenség volt egy helyben maradni. Imádtuk!

Persze az éjjel soha nem érhet véget, ez különösen igaz egy szilveszteri bulira
következett a büntetés-végrehajtás szerepkörben az amerikai progresszív és
tech-house ütemeket képviselő Darin Epsilon, aki nem hogy hozta hanem überelte az elvártat. A fémes hangzású, felperzselt progresszív ütemeivel, teljesen belopta magát
a szívünkbe. Zenei szelektálására a lelkünket is kitáncoltuk.

Nem sok energiánk maradt a reggelre. De vésztartalékainkat felhasználva újra
táncra adtuk a fejünket, hiszen az est zárásaként következtek a hazai erők képviselői,
James Cole és Kühl személyében. A már alapkőnek számító hungarikumok b2b
szetjének témája a 90-es évek slágeres house zenéitől egészen napjaink lépegetős
tech-house darabjaiig terjedt. Mindenki megállás nélkül taposott az általuk prezentált ütemekre. Zárásként tökéletesen megállta a helyét ez a páros. Nagy pacsi illeti őket.

Pár elviselhető, kisebb negatívumot leszámítva nem sok okunk lehetett a panaszra.
Jó társaság, jó zenék, korrekt megvalósítás és szervezés. Reméljük 2018-ban
is részünk lehet valami hasonlóban.

Ünnepek előtt pedig a Grázban jártunk a Bunker clubban Anthony Rotheren.

 

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here