Nem akarok felhagyni a zeneírással

- 4 perces olvasmány
plusbeats_enrico_sangiuliano

plusbeats_enrico_sangiuliano

A legnagyobb fesztiválokon játszik, folyamatosan jelen van valamelyik zenéjével
a Beatport Top 10-ben, a legjobb klubok sorban állnak érte, nemrég pedig egy
melltartóval is „megajándékozták” miközben épp a legújabb zenéjét játszotta, először, közönség előtt.

Mi ez, ha nem az abszolút siker?!
Ráadásul mindezt a magánéletével is egyensúlyba tudja tartani, többek között annak köszönhetően, hogy másfél havonta, egy-egy hétvégére nem vállal semmilyen fellépést.

View this post on Instagram

Since this last year I started taking one weekend off every 4 or 5, in order to safeguard some time for the studio to make music, but also to see my friends, my family, and to feel grounded. You know, if I just “eat-sleep-rave-repeat” I start loosing sensibility, feeling distant from everyone, loosing control on my life and also on my passion in a way. I don’t want it to happen. It also affects music production. Cause if you just tour you’re not living a (normal) life. That’s when I’m in the studio, taking my time, translating the feelings I got inside and around into sound that I create the music I’m here for, not just having loads of gigs per months even if I love that. Since I’m not here for the money and since I don’t want to quit producing or ask someone else to make it for me, I kindly ask you to understand my choice. This way I will continue to feel it special every time I play a gig and I will continue sharing with you 1000% of my true sound obsession which comes out from the studio 🙂

A post shared by Enrico Sangiuliano (@enricosangiuliano) on

Hosszú távon számomra vállalhatatlan a non stop turnézás. Bármennyire is szeretek játszani, egy ponton túl már nem ugyan azzal a hévvel lépe a Dj
pultba, nem úgy ülök be a stúdióba zenét írni, hogy abból az elvárásaimnak megfelelő végeredmény szülessen.

Úgy tűnik már ős is a tudatos, új generációs Dj-producerek közé tartozik, akik
igyekeznek tisztán és egészséges életmódot követni, annak ellenére, hogy olyan
területen dolgoznak, ami számtalan csábítást kínál estéről estére.

A Djzéssel járó mentális problémákról nyilatkozott Luciano, Seth Troxler, Carl Cox, Laurent Garnier.

Elsősorban nem a pénzért csinálom mindezt, nem akarok felhagyni a zeneírással,
és azt sem akarom, hogy más írja helyettem, így havonta – másfél havonta kihagyok
egy – egy hétvégét, és ezt az időt a stúdiózás mellett magamra és a családomra
szánom. Számítok a támogatásotokra.

A közösségi oldalain megjelent nyilatkozat mögött, valóban tudatos életvezetés áll,
ami az utóbbi évek tempóját figyelembe véve teljesen érthető.
Mindez jó pár évvel ezelőtt, amikor 14 évesen beszerezte az első CD játszóit még
teljesen valószerűtlennek tűnt, de pont olyan természetesen érkezett később a siker,
mint ahogy gyerekként, egyedül tanult meg dobolni.

Az első saját jogon megjelent zene az Igloo volt, 2010-ben, majd további hat év kellett ahhoz, hogy álmai kiadója is rábólintson egy trackjére, vagyis egy egész EP-re, ami
a Moon Rokcs lett, és természetesen a Drumcode kiadóról van szó.
Előtte még megnyerte az első, Alchemy, producereknek szóló versenyt, amit többek között honfitársa és az első mentora, Mauro Picoto alapított.

Ez, de az egyébként is lassan tíz éve dübörgő olasz techno szcéna szintén nagyban hozzájárult a lassan, de annál biztosabban épülő karrierjéhez.

Elképesztő, hogy mennyit fejlődött a dance kultúra Olaszországban. Egyre több és
jobb klub nyílik, miközben ontjuk a jobbnál jobb zenéket magunkból. Hihetetlen bulik
és fesztiválok vannak országszerte, úgy tűnik soha ekkora érdeklődés nem volt a műfaj iránt, mint napjainkban.

Példaképe ennek ellenére nem valamelyik olasz szupersztár, hanem Adam Beyer, akivel pedig szívesen adna ki közös zenét, meglepő módon Nicolas Jaar. A mindenkori kívánságlista élén, hogy befejezze az aktuális zenét, amin épp dolgozik, mivel saját bevallása szerint, szörnyen alapos ember, így mindig nehezen engedi el szerzeményeit.

Bár lassan tényleg nem marad olyan szeglete a világnak ahol ne fordult volna meg,
mégis Olaszország, és a 2003-as bolognai Streetraveparade-en játszott Dj szettjére emlékszik a legszívesebben, kedvenc klubja jelenleg a Rómában található Spazio 900.

Nem tagadom, imádok a hazai közönség előtt játszani. Persze jó pár fantasztikus klub
és fesztivál van a világon, ahová bármikor szívesen visszamegyek, de akárhogy is, olyan hangulat sehol nincs mint otthon, Olaszországban.

Az olasz lendület, most szombaton az Akvárium klubban brazil szenvedéllyel párosul, ugyanis Enrico Sangiuliano mellett Anna is hallható lesz, a Mateo & Spirit páros, hazai felvezetését követően.