Így volt: B my Lake 2018

- 5 perces olvasmány
2018 Keszthely hatodik B my Lake „Az elektronikus zene mekkája” ezúttal Keszthelyre költözött és bár a helyiek erősen ellenezték a dolgot, szerintünk megfelelő helyszínt sikerült találni a fesztiválnak. Az idei volt a hatodik B my Lake, amely szerencsére már nem Zamárdiban került megrendezésre, így egy jóval nagyobb és hangulatosabb helyszínt kaptunk, amit olyan kreatív megoldásokkal, látványos elemekkel dobtak fel, mint a koitáló nyulak vagy a fákra vetített nonfiguratív minta. Szerintünk inkább megy a fesztivál image-éhez ez a zegzugos, ösvényekkel teli, fás terület mint a tavalyi.
2018 Keszthely hatodik B my Lake

„Az elektronikus zene mekkája” ezúttal Keszthelyre költözött és bár a helyiek
erősen ellenezték a dolgot, szerintünk megfelelő helyszínt sikerült találni a fesztiválnak.
Az idei volt a hatodik B my Lake, amely szerencsére már nem Zamárdiban került megrendezésre, így egy jóval nagyobb és hangulatosabb helyszínt kaptunk, amit
olyan kreatív megoldásokkal, látványos elemekkel dobtak fel, mint a koitáló nyulak
vagy a fákra vetített nonfiguratív minta. Szerintünk inkább megy a fesztivál
image-éhez ez a zegzugos, ösvényekkel teli, fás terület mint a tavalyi.

A partszakasz méretén voltak kiakadva sokan, de sajnos a helyszín jellege miatt,
nagyobb csak nehezen lett volna megoldható. Az árak, a vizuál és a hangtechnika tekintetében teljesen korrekt volt az idei feszt, már ami a B Stage-et illeti, mert
a My Stage nem csak szerényebb és kisebb is lett, mint eddig valaha volt, de
folyamatosan áramellátási gondokkal küzködött. Ennek a bakinak leginkább
John Digweed volt a szenvedő alanya, ugyanis a szettje közben többször is
elszállt a rendszer.

Napközben számos program közül lehetett választani, melyek újdonságnak
számítanak a fesztivál történetében, így workshopok,  gamer lehetsőségek és SUP
bérlés is rendelkezésre állt, illetve egy Pool, azaz medencés stage-el egészült ki a rendezvény.

Elsöprő összefogás a B my Lake keszthelyi rendezése mellett

A szállásfoglalással sokaknak meggyűlt a baja, ugyanis jó néhány, főként idősebb apartman tulajdonos az utolsó pillanatban mondta vissza a foglalást pl. autóbalesetre
és egyéb érdekes okokra hivatkozva. Hogy pontosan mitől tartottak, sajnos rejtély
marad, de az biztos, hogy rengeteg pletyka keringett Keszthelyen a fesztivál
közönségéről, ugyanis egyesek előszerettel keltették a látogatók rosszhírét.
Az idősebb korosztály képviselőit szinte egyáltalán nem lehetett látni az utcákon
a négy nap alatt, illetve a B my Lake taxin kívül egyik taxi társaság sem volt túl
segítőkész a közönség helyszínre szállítását illetően.

Az első napot mi Matador-al indítottuk, akit a spanyol Paco Osuna követett, aki vokálokkal színezett tech house számaival elhozta nekünk Ibizát a Balaton partjára,
majd Marco Carola üdvözölte 3 órás minimalisztikus szettjével a felkelő napot és
zárta a nagyszínpad programját. Mindeközben párszor átnéztünk a My stage-re, ahol Andrey Pushkarev 6 órán keresztül meglepően zseniális módon pakolta a lájtosabb ütemeket.

A második napon kisebb csalódás ért minket és még sokakat rajtunk kívül, mivel
Alan Fitzpatrick sajnos lekéste gépét és ezzel elmaradt a fellépése is.
Charlotte De Witte pedig késve érkezett meg, így ő zárta a nagyszínpadot, de azt legalább kifogástalan módon tette. Charlotte előtt Richie Hawtin mesterien felépített szettje minden pénzt megért. Közben átugrottunk a My stage-hez, mert kíváncsiak
voltunk, John Digweed mit alkot és bár az elején elszállt az öreg keverője, hamar orvosolták a problémát és kárpótolt minket mindenért. Digweedet pedig Oxia követte,
aki ugyancsak nagyot szólt a maga módján.

A harmadik napunk már zökkenőmentesen indult Amelie Lens fellépésével, aki
dübörgős technoival egy hibátlan szettet pakolt össze, majd Sam Paganini
próbálkozott ugyanezzel, több-kevesebb sikerrel. Őket követte az idei „főatrakció”,
Dubfire és Chris Liebing 3 órás b2b-je, ami enyhén darkosra sikeredett, amivel
nincs is gond, bár néha mintha nem lett volna meg az összhang kettejük között, de
ezt elnézzük nekik Dubfire 26 órás szettje után. Olyan számok is felcsendültek mint
Adam Beyer, Layton Giordani és Green Velvet közöse, a Space Date.

Legnagyobb bánatunkra szombaton egész éjjel esett, így csak másfél órát tudtunk megnézni Tale of Us fellépéséből, Maceo Plex-et és a Kollektiv Turmstrasse-t
pedig kénytelenek voltunk kihagyni az ott uralkodó állapotok miatt. Személy szerint
nekünk még így is Tale of Us szettje vitte az egész fesztivált. Reméljük, jövőre is a
fellépők között lesznek és játékukat nem mossa el az eső. Anna utolsó 20 percét
sikerült még elcsípnünk és úgy tűnt, a hölgy próbálta ötvözni a dübörgős, morcos
technot és a lágyabb dallamos hangzást.

Utolsó napon jól jött volna több fedett hely, de értjük, hogy a fák miatt ez
kivitelezhetetlen volt, viszont a mobiljárdák nagyobb mennyiségben való kihelyezése
már nem ütközött akadályba, és úgy elkerülhető let volna az első három napban az iszonyatos por, az utolsón pedig a sár, amiben egy idő után már lehetetlen volt
közlekedni.

Mindent összevetve egy korrekt, viszonylag jól szervezett fesztiválnak lehettünk
részesei, amely sokunknak felejthetetlen élményt nyújtott, zeneileg biztosan, a
kivitelezés tekintetében pedig némi odafigyeléssel csodát lehetne művelni.

Kicsit poros, néha halk, de összességében mégis szerethető volt az idei B my Lake