A 17 legjobb, eki témájú film

- 8 perces olvasmány

Az MDMA-t, vagyis az ecstasy hatóanyagát mindig is egy lapon említették a rave kultúrával és az elektronikus zenével. Az erről szóló filmeket akár egy külön műfajnak is tekinthetjük a filmiparon belül, hiszen számos rendező és filmes arc próbálta már a vásznon is visszaadni azt a varázslatos állapotot, amelyet a szer használata okoz. Képzelhetjük, hogy mennyire nehéz megjeleníteni filmen egy valódi klub-atmoszférát és az ahhoz köthető „trip”-et, de ez nem jelenti azt, hogy meg sem próbálták.
Mot összegyűjtésre került a történelem legjobb 17 ekis filmje, kronológiai sorrendben. Némelyiket már biztosan láttad, de vannak olyanok is, amiket csak a legelvetemültebb bogyesz rajongók fognak megnézni. 

Az első rögtön egy nagy klasszikus, a Trainspotting, ami leginkább a heroin használat nyers bemutatásáról lett híres, de a négy főhősünk, Renton, Begbie, beteg srác és Spud, szúr, nyel, szippant és elszív bármit, ami tudatmódosítónak minősül. Az egyik jelenetben Renton és beteg srác látogat el egy glasgowi rave-be és itt kap főszerepet az ecstasy.
Igaz, hogy az egész film tekintetében nem az ekin van a hangsúly, de mégis beírta magát a rave történelmébe soundtrack-jeinek hála, melyek között megtalálhatóak az Underworld, a Leftfield, a New Order és Primal Scream track-jei is.
Renton polgárpukkasztó monológját pedig az ikonikus Born Slippy szám dobja fel. 

A Clubbed To Death név ismerős lehet a Mátrixból is, hiszen maga a track eredetileg ott tett szert nagy hírnévre. Ezesetben viszont a francia filmről van szó, melyben főszereplőnk, Lola elalszik a buszon és egy bajos környéken ébred. A 20 éves lány összebarátkozik egy idegennel, aki megkínálja ex-szel majd elmennek egy buliba, ahol végül egy szerelmi háromszögben találja magát. A soundtrack-ek listáján pedig nyilván találkozunk a Daft Punk nevével, de hozzá kell tenni, hogy ez nem a legelismertebb film a listán, szóval ne számítsunk nagy durranásra. 

A 97-es Nowhere egy csapatnyi tini főszereplésével mutatja be a Los Angeles-i bohém életet, miközben azok ismerkednek a szexualitással, a barátság fogalmával és az élet értelmével.
Ekiben gazdag házibulikban természetesen nincs hiány, hiszen itt kezdik el igazán megismerni magukat a fiatalok. A Nowhere tehát mondhatni egyfajta ékköve a rendező munkásságának, a maga szédítő képsororaival és pszichedelikus narratívájával. 

Következik a beszédes nevű Coming Down, ami ezesetben nyilván a lejövőre utal. A Human Traffic előfutárjaként említhető film mindössze fél órás, de ennek ellenére tökéletesen visszaadja azokat az epikus magaslatokat és mélypontokat, amik az ekifogyasztással jár. A film konkrétan egy buli utáni aftert örökít meg, így mindenki kellőképp “be van” és csak úgy követik egymást a mélyebbnél mélyebb párbeszédek. 

A következő film a már említett Human Traffic, az ilyen jellegű filmek csúcsának nevezhető, ha a rave élmény hiteles megjelenítéséről van szó. Az biztos, hogy a néző megismerkedhet ennek az életmódnak minden aspektusával. Sajnos ez egyike azon filmeknek, amitől biztosan megjön a kedved csinálni.
Mellesleg Carl Cox és Pete Tong is szerepeltette magát az alkotásban, egy-egy muzsika erejéig. 

Ha pedig az előző filmünket Hollywood-ban forgatták volna, kétségkívül a szintén 99-es Go című filmet kaptuk volna eredményül. Ez a film némi sitcom-os humorral van fűszerezve, de arra is alkalmas, hogy visszarepítsen minket a 90-es évekbe. 

Az amerikai rave kultúrának egy darabosabb megjelenítése, a Groove című film formájában érkezik, melynek középpontjában egy San Francisco-i raktár buli áll. A film hangvilágához mellesleg a progi legenda, John Digweed is hozzájárult. 

A 24-Hour Party People, Manchester virágzó zenei szcénáját mutatja be a 90-es évek kezdetén, a Factory Records társalapítójával és az ikonikus Hacienda menedzserével, Tony Wilsonnal a főszerepben. Ez a film kötelező minden elektronikus-zenerajongó számára, hiszen mint ahogy az előzetesből is kiderül, például a New Order történetére derül fény.

A Bad Boys 2-t valószínűleg nem kell senkinek se bemutatni, Will Smith főszereplésével. Ez kissé elüt a többi filmtől a listán, de itt is nagy szerepet kapott az eki, hiszen dílerekre vadászik Will és társa, Martin Lawrence, aki az egyik jelenetben véletlen fogyaszt is a szerből. Ezek a jelenetek pedig fergetegesek voltak. 

Aki otthon van a témában, az tudja, hogy az eki mint olyan, keserédes is tud lenni és nem csak az ízére gondolunk. Sőt még csak nem is arra, hogy rövidtávon a másnap és az aznap között hatalmas a kontraszt. Itt arról van szó, hogy a hosszútáv bizony alaposan össze tudja kutyulni a dolgokat az elmében.
A Party Monster, Michael Alig, a New York-i promoter kitalált történetét meséli el, nagy hangsúlyt fektetve a szerfogyasztás okozta mentális nehézségekre. Szóval epik nightclub-okban és MDMA-ban, illetve ketaminban nincs hiány. 

A soron következő alkotás pedig a Layer Cake, melyben az eki mellett a kokain is nagy szerepet kapott, ugyanis főszereplőnk, akit Daniel Craig alakít, egy kokó díler, aki próbál kiszállni a bizniszből. Tehát a kábszi téma mellett kapunk egy brit gengszter filmet is, kettő az egyben,nem mintha ez a két téma nem vágna egybe. 

Itt a következő gyöngyszem, Rolling név alatt, mely elképesztően hitelesen és részletesen adja vissza az MDMA fogyasztás csínját-bínját. Minden hétvégén emberek ezrei gyűlnek össze a klubokban, hogy különböző szerek, de leginkább az emma hatása alatt ismerkedjenek, vegyüljenek, vagy csak szimplán kiszakadjanak a valóságból. Ez a film azt mutatja meg, mi történik, amikor ezen emberek útjai keresztezik egymást.

Az Enter The Void című alkotás, egy testvérpár életét mutatja be, akikkel alaposan elbánt az élet és most Tokió alvilágában próbálnak boldogulni. A lány táncosként próbál megélni, a hapsi pedig mi más lenne, mint díler. A francia rendező ezen a pszichedelikus effektekben gazdag művön keresztül mutatja be a drogok világában szerzett saját tapasztalatait, rengeteg ekivel az élen. 

Hogyan is maradhatna ki a felsorolásból az a film, amelynek a címe is Ecstasy. Irvine Welsh ezúttal is kitett magáért ezzel a 2011-es alkotással, melyben nagy hangsúlyt kap a romantikus szál is, természetesen a tömérdek mennyiségű bogyó mellett. 

Most pedig belépünk a modern korba, a Spring Breakers-el, ami annak ellenére, hogy egy tipikus hollywood-i bohóckodásnak tűnik, a rendező, Harmony Korine első olyan alkotása, ami ki is került a nagyvászonra. Az Ananász Expresszből már jól ismert James Franco-val és Selena Gomez-zel a főszerepben csalogató lehet a film, de hozzá kell tenni, hogy a zene tekintetében is a mainstream világára hajaz, ugyanis az EDM korszak kerül bemutatásra, amiben, mint kiderült, szintén sok bogyeszt fogyasztanak. A főcímdalt pedig Skrillex biztosította. 

Ha már van Ecstasy a listán, kell egy MDMA is. Ez a film Angie Wang alkotása és saját életét mutatja be, szóval a főszereplőnk az egyetemista Angie, aki gazdag osztálytársaival igyekszik felvenni a versenyt, mindezt MDMA előállítással és kereskedelemmel kivitelezve. Tehát itt központi téma lesz a faji megkülönböztetés és a kapitalizmus nyomása is. 

A skótok nagyon otthon vannak az acid house témájú filmekben. Ez az alkotás pedig egy nagyon ütős ábrázolása a rave kultúrának, főszerepben két haverral, akik épp ismerkednek az ecstasy világával. Bár a Beats 2019-es, senki ne lepődjön meg, hogy fekete-fehér a képernyő. Annak olyannak kell lennie, ebben az esetben. 

Forrás: Mixmag