A deep house forradalmár

- 9 perces olvasmány
amper pécs chriss stussy deep house
amper pécs chriss stussy deep house

Hajlamosak vagyunk azt hinni és gondolni, hogy nincs új a nap alatt… Hogy már mindent kitaláltak és bezzeg régen mennyivel jobb volt… Holott az elektronikus zene mindig is a megújulásról szólt! Születése óta éppúgy szerepet játszott ebben a megújulásban a technikai újítások sora, mint az emberi kreativitás, a zenész lelkek intuíciója, vagy épp egy-egy korszakos zseni agyszüleménye…

A 80-as évek végén, a korai 90-es évek Chichago-jából és Detroit-jából elinduló forradalom napjainkig tart… Az akkor lefektetett alapokból – ahol a repetatív 4/4-es gépi dobok mellé a korai disco világ synth-ijeit, melódiáit, a soulfulos vokálokat, a jazzből integrált dallamokat ötvözték, a funk dögös bass-line-jaival – megszületett a HOUSE, így csupa nagybetűvel! Larry Heard (aka Mr. Fingers) és a ’Can You Feel It”… történelmet írt és azóta is élő és dinamikus ez a folyamat. A Paradise Garage New Yorkból – (ahonnan maga a Garage-mint műfaj kapta a nevét) a későbbi UK Garage, a Szigetország, és Európa mind-mind hozzátett persze az évtizedek alatt e hangzáshoz.

Persze nagy utat járt be maga a globális elektronikus zene és benne a house, illetve a deep house világa is. Ma már számtalan ága, vonulata van és mindez önmagában megérne egy hosszabb tanulmányt, – most közülük egy olyan előadót és szerepét a deep house e napjainkig tartó forradalmában szeretnénk kiemelni, aki maga is hozzátett ehhez globálisan!

Chis Stussy neve mára ott virít a hangzás legkomolyabb labeljein, producerként a szakma elitje nyilatkozik róla úgy, mint egy új innovátorról, aki a Beatport listákon is sorra hozza a top megjelenéseket! Nem véletlen a számok is azt mutatják, (lásd beatstat.com – hogy ő lett az 1.számú producere a ’deep house’ szcénának!)

Persze emberünk tiltakozna leginkább az ellen, hogy bármiféle trónszékre ültessük! A „deephouse koronázatlan császára” és a többi hangzatos pr-duma helyett nézzük meg mi az, amit valóban neki (is) köszönhetünk!

Ha meg akarjuk érteni a mai „deep house/minimal/micro/deep tech reneszánszot, tisztában kell lennünk a gyökereinkkel éppúgy, mint az elmúlt jópár év előzményeivel! A deep house mindig is egy szerteágazó sound volt, melyben a nagyon vokálos soulful-os jazzy US világtól egészen a tech-esebb, minimalistább, a tánctéren is jól működő főidősebb deep „ház”-akig sokminden tartozott és tartozik. A sokat látott progressive house-ba mint gyűjtőfogalomba is számtalan deep house felvétel került – legyen az egy Deep Dish féle Globalunderground mixen megjelenő cucc, vagy Danny Tenaglia ringató tribal groove-jaiban megtestesülő matéria. 

Hogy szűkítsük a célkeresztünk kivennénk e műfajból a ma ide sorolt de sokkal inkább önálló mikro hangzást képviselő „melodic/afro/spiritual” és társai jelzőkkel jellemzett soundot, (pl a Lee Burridge féle All Day I Dream hangzást, hogy könnyebben be lehessen azonosítani), melyekből éppúgy hiányzik a klasszikus deep house funkos, szexi, dögös grooveja, mint a soul a funk guruló, dinamikus lüktetése. Persze a vokálok és éteri melódiák, vagy akár hangszerek használata miatt gyökerei éppúgy a deep houseban vannak, mint sok minden mikro stílusnak, de erről külön is lehetne oldalakat írni…

A másik „szélén” a hangzásnak a minimal, vagy leegyszerűsítve és sokszor azonosítva a rominimal kifejezéssel álló „deep house” sound – mely jelentős forradalmat hozott a 2000-es évek közepén a HOUSE és benne a deep house világában.

Ricardo Villalobos, Luciano, a Poker Flat, és annak apukájának Steve Bug-nak a deep house kiadója a Dessous, de a ma is sikeres és ikonikus producerek pl Mannheimből: Nick Curly, Johhny D, Christian Burkhartd, az 8Bit, Cecille, vagy az Oslo rec. arcai mind egy új „forradalom” megtestesítői voltak, mely napjainkig él és tart. 

Berlinben van az egyik gócpontja ma is mindennek, a Cabinet Rec. és Cab Drivers-ék, Cinthie és Diego Krause, a BesteModus, Unison Wax, We_R House, Ben Rau és az Inkal/Metha, Sebo K és a Scenario, stb. 

A franciák ebben épp olyan masszív szerepet játszottak, Phil Weeks és a Robsoul, a Bass Culture label D’Julez, az Apollonia trio (előtte a Freak n’Chic label Marc Antona és Dan Ghnacia-val) a párizsi legendás REX club, Djebali, Politics Of Dancing, Dj Wild, mint jelenkori arcaik: Janeret, Varhat és az ikonikus Yoyaku istálló!

Persze az angolok sem panaszkodhatnak, elég ha csak a notthingami (nem seriff hanem) duó az Inland Knights (Toka Project)-ra gondolunk a hőskorból, micsoda alapokat raktak le máig aktuális darabokkal, – vagy Miguel Campbell, és a hozzájuk képest új generációs FUSE/Infuse csapat Archie Hamilton, Enzo Siragusa, Seb Zito, Rich Nxt, Rossko… vagy épp East End Dubs és labeljei.

A klasszikus német vonal Terry Lee Brown Jr, The Timewriter, fúzionálva az amerikai Kevin Yost-tal, a kanadai Jay Tripwire, Fred Everything, a máig aktív Delano Smith, az WestCoast house arcok (H-Foundation, Halo, Tony, Onionz, Joeski, Hipp-E…Siesta, Dobbldown Rec. etc) – oldalakat lehetne tele írni a ma is aktuális hangzás múltjávall és napjainkig élő inspirációjával.

Ha ezt megspékeljük a kelet-európai, elsősorban Romániában lezajló robbanással, kiegészítve az orosz-ukrán hullámmal, mint pl iO Mulen, össze is állt egy olyan forrongó, állandó izzásban és lüktetésben élő kultúra melyhez a hollandok is komolyan hozzáteszik a magukét!
(A román forradalomról sem ártana végre egy átfogó cikk hazai tollból, mert annak az érának is van több generációja immáron, számtalan csapattal és arccal, a Mihai Popoviciu fél klasszikus deep-tech hangzástól, Barac minimalista dolgain át a klasszikus Ar:piar triumvirátus, Livio&Robi első generációs impulzusa, az NTFO duo után Mahony, az új generációs Sepp, Mihai Pol, Cosminj, Vlad Arapasu, Priku, Arapu, Dubtil, Nu Zau,Gescu,,,és több tucat nevet írhatnánk…

Chris Stussy egy lavinát indított, vagy inkább katalizált hazájában Hollandiában. Labele a PIV records közösen Prunk-kal az egyik legnagyobb gócpontja ennek. Olyan arcok tartoznak e körbe, az alapítókon kívül, mint: Toman, Djoko, The Willers Brothers, Ray Mono, Demarzo, Bas Roos, Jesse Maas hogy csak párat említsek.

Az e-zene mára persze országhatárokon kontinenseken átívelő globális kultúra melyben természetesen egymásra is hatnak a szereplők, és kollaborálva együtt még színesebbé teszik és élővé a stílust magát. Chrissék mellett az Anotr duó és kiadójuk a NoArt szintén az elmúlt 1-2 évben robbant igazán és maga a PIV is 2015 (év végi) startja után csak most érett be igazán!

Hogy mi lehet a titka Chris Stussy-nek? Arra a fenti sorok adják valahol a magyarázatot! Kellő alázattal, felnőve a múlt ikonikus alakjain, inspirálódva a klasszikus hősökön mint pl. Kerri Chandler (akit az egyik legnagyobb példaképként emleget) a múltat ötvözi a jelen hangulatával, alakítva és megteremtve ezzel a jövő hangzását.

A house-ra mindig is jellemző samplingelést – ha fogalmazhatunk így: minőségi módon építi be. Nem egy az egyben ellop egy ismert house himnuszt, vagy acapellát, (mint az olasz kiscsávók Karcsinak gyártva a tucatloophouseokat) e helyett turkálva a múlt bugyraiban egy-egy a nagyközönség és a szakma számára is ismeretlen vox-ot, hangmintát alakít át, ír hozzá témákat, kreatívan egyesíti a minimalista perkákat és lábdobokat a fent felsorolt színes és meg-megújulú gócpontokból is táplálkozva. Ahogy más területeken így itt sem Ő az aki kitalált egy új ketyerét, vagy először használ 909es, vagy 808as hangokat, még csak nem is Ő az aki először húzza be a bass gitár funkos mocskos hangzását bass-line-nak, vagy ír egy piano, vagy orgona dallamot, de Ő az, aki ezt nagyszerű érzékkel és arányokkal kombinálja!

Sexy oldschool house, és deep house éppúgy születik így a keze alatt, mint minimalistább cuccok, vagy éppen techesebb táncparketten is működő darabok. Ma este a hazai közönség első kézből is megtapasztalhatja mindezt, ugyanis  az Amper klubban lesz hallható, James Cole, Pat Duff és Daniel Meister társaságában, a 20 éves fennállását ünneplő Badgirls országos turné,  pécsi állomásán.