A Dj-zés nem egy sportág, ahol érmeket osztanak

- 4 perces olvasmány
andrea oliva underground zene
andrea oliva underground zene

Az ibizai ANTS bulik szupersztárja, Andrea Oliva túl a rapper és hardcore korszakán,12 évesen állt először lemezjátszók mögé, amikor hazájában, Svájcban épp ezerrel dübörgött az acid house láz, és a már addig is az állandóan zenével körülvett srác végleg megvilágosodott. Ehhez nagyban hozzájárult a nagybácsi producerkedése és az is, hogy első munkája egy olyan zene disztribútor cég volt, ami a teljes svájci piacot lefedte, így gyakorlatilag a munkája lett a hobbyja, és későbbi karrierjének megalapozója is, ami egyben megfelelő széleslátókörűséggel is felruházta
az évek folyamán.

View this post on Instagram

antsdrea 😂

A post shared by Andrea Oliva (@andreaoliva1) on

„A kellő nyitottság rendkívül fontos. Kiváltképp a mi köreink hajlamosak csupa felesleges címkét aggatni a különböző zenékre, na meg naphosszat azon elmélkedni, hogy vajon eléggé aktuális-e a hangzás, hogy eléggé underground-e a stílus, nincs-e benne túl sok vokál, és persze az örök és megunhatatlan felvetés, vajon milyen hatással van erre az egészre az EDM. Mindez engem nem érdekel, mert nem az a lényeg, hogy kategorizáljunk, meg elemezzünk állandóan. Fontosabb meglátni a jót és a szépet egy – egy trackben, stílustól és trendektől függetlenül.”

Karrierje tekintetében sem szereti kategorizálni, de túlértékelni sem magát.

„Gyakran jönnek oda hozzám, és két vállveregetés között kijelentik, hogy ez igen, ezt megcsinált. Nem tudom. Tulajdonképpen mit is? Persze én is tisztában vagyok azzal, hogy elértem valamit, hogy szuper helyeken játszom és érzem a megbecsülést is, de azt azért nem merném kijelenteni, hogy akkor ez a vége és elértem mindent amit lehetett. A Dj-zés nem egy sportág, ahol érmeket osztanak és Olimpiát lehet nyerni, ez inkább egy maraton, ami hosszú évek alatt hoz eredményt, és amiket aztán lehetőség szerint  tartani kell, esetleg felülmúlni azokat. Ha minden célom teljesült, miközben élvezni  is tudtam ezt az egészet, na akkor jelenthetjük ki, hogy igen, megcsináltam.”

Minden szerénysége ellenére úgy tűnik jó úton halad a céljai elérése érdekében, még így is, hogy saját bevallása szerint sem tolja túl sem magát, sem pedig azokat az eszközöket amik ezt a folyamatot felgyorsíthatnák.
A gyors eredmények és a hype helyett fontosabbnak tartja a lassabb, de természetes módon elért sikereket.

„Alapvetően szerencsés figurának gondolom magam, mert azt csinálhatom, amit szeretek. A legnagyobb kiadókon jönnek ki zenéim, a világ számos pontján felléphettem, miközben láttam a zeneipar minden oldalát.
Amikor az emberek eljönnek bulizni az Ushuaïa-ra a többségük valószínűleg az sem tudja ki vagyok, de remélhetőleg jól érzik magukat a szettem alatt és a zene által figyelnek majd fel rám, hogy jé, ez volt az az arc akinek megjelenése volt a Desolat-nál, meg aki a The Martinez Brothers-el játszott. Szerintem hatékonyabb így, valós élményekre építeni, mint sem drága közösségi média kampányokra.”

A lényeg tehát a zene, aminek akár a készítéséről, akár a játszásáról van szó mindig tökéletesnek kell lennie, amit szerinte leginkább úgy lehet megugrani, hogy mindig nagy figyelmet fordítunk az adott körülményekre és igyekszünk kihozni  a maximumot.

„A Dj-zés művészete abban áll, hogy a megfelelő zenét játszd a megfelelő pillanatban. Tudj különbséget tenni aközött, hogy kis klubban vagy több ezer ember előtt játszol, egy sötét helyen vagy napközben szabadtéren, és az is fontos, hogy fel tudd venni az adott buli hangulatát. Ez valahol csapatjáték, ahol az egyéni érvénysülésen túl alkalmazkodni kell a többi fellépőhöz és a közönséghez is, úgy, hogy közben önmagad maradsz.”

Hogy Andrea Oliva mindennek mennyire mestere, most szombaton mi
is megtapasztaljuk, ugyanis többek között Richy Ahmed társaságában lesz hallható a Winterparade esti kiadásán, a Cinema Hall-ban.

Forrás: The Idle Man, Skiddle