Így volt: B my Lake 2019

- 5 perces olvasmány
bmylake beszamolo 2019
bmylake beszámoló 2019

Lassan vége a nyárnak és egy újabb B my Laken vagyunk túl, ami a tavalyi, Keszthelyi kiadás után ismét Zamárdiban került megrendezésre. A jelek szerint az emberek többsége elégedettebb volt ezzel a helyszínnel, mint a tavalyival, annak ellenére is, hogy Keszthelyen kishíján kétszer akkora területen feküdt a fesztivál. Mivel idén ismét a szomszédos Strand fesztivállal kellett osztozni Zamárdi területén, a bejáratnál gyakran erős kontraszt mutatkozott a két fesztivál résztvevői között, ahol mellesleg szinte minden nap hatalmas sorok kígyóztak jegyvásárlásra várva, így a helyszíni jegyesek bizony sokat időzhettek a bejutásra várva.

A line-up idén is erősre sikeredett és az egyes stílusok is szépen le lettek osztva a 4 napra. Az első napon az acid és a kőkemény veretés dominált. My Stage híján az első nap kénytelen volt mindenki erre a stílusra hangolódni.
A külföldi neveket Shabaam és Sikztah vezették fel, majd őket követte a Boston 168 élő fellépése, amely talán valamivel lájtosabb volt, mint a következő fellépők, de az acid hangzás innen sem hiányzott. 10-től Paula Temple érdekes szettjére lehetett feszülni, akit I Hate Models váltott egy valamivel monotonabb szettel. Dax J fellépését kihagytuk, de Charlotte-ra azért visszanéztünk és nem bántuk meg, bár érződött, hogy nagyon próbálta hozni ezt a veretős acid vonalat, így talán nem annyira az eredeti, hamisítatlan Charlotte-ot kaptuk.

Második nap visszatért a B my Lake-re Adam Beyer és az ő Drumcode estje, amire utoljára tavaly előtt volt példa, ugyanitt, Zamárdiban. Mateo & Spirit nyitotta a nagyszínpadot és vezette fel a magyar büszkeséget, Adam Beyer egyik személyes kedvencét, Jay Lumen-t. Őket követte Ramiro Lopez, majd 10-től Amelie Lens-re lehetett veretni. Őszintén szólva, ezen a napon nekünk eléggé egybefolytak a fellépések a nagyszínpadon, így nehéz megmondani, hogy ki milyen szettet játszott, de sok különbség nem volt Amelie, Pan-Pot, Adam Beyer és Julian Jeweil között. Ha mondani kellene egyet, én Julian zárását emelnénk ki. A My Stage-n megnéztük Pushkarev-et, aki a tavalyi 6 órás szettjéhez képest idén is hozta a formáját, csak éppen 3 órába tömörítve.

A harmadik napon került sor Sven Vath exclusive naplementés szettjére, amit igen nagy érdeklődés övezett, és ő hozta is a különleges alkalomhoz illő szettet. Illetve nem hagyta most sem otthon azt a jókedvet amitől a szettjei igazán egyedivé válnak. Örömzenélés a köbön, így jelmeznénk amikor az öreg Sven papa a pult mögött áll. SHDW & Obscure Shape játszott éjféltől egy viszonylag erőteljesen darkos, néhol dallamokkal színezett szettet, őket pedig Chris Liebing követte. Sasha fellépésére voltunk nagyon kíváncsiak és nem is kellett csalódnunk. Eagles & Butterflies zárta a kisszínpadot, aki Sasha-hoz hasonlóan nem sajnálta a törzsi elemeket és az enyhén pszichedelikus hangzású vokálokat szettjéből. Számunkra ezen a napon a My Stage jobban átjött.

Az utolsó napon már a lágyabb, levezető, Afterlife-os ütemeken volt a hangsúly a nagyszínpadon és mi imádtuk minden percét. Mind Against exclusive, 4 órás naplementés szettjét nagyon élveztük, egyszerre volt mély és felemelő, az őket követő Recondite élő szettje pedig egyenesen zseniálisra sikeredett. Közben átnéztünk a My Stage-re is, ahol Jenia Tarsol okozott nagyon pozitív csalódást pszichedelikus hangzásával. Stephan Bodzin szintén élőben zenélt és bár a dallamokat, ő néhol túlzásba vitte. Sok volt a kiállás így a basszust is gyakran hiányoltuk, de ettől függetlenül élvezhető volt. Bodzin-t követte a nagyon várt Tale of Us, de tavalyhoz hasonlóan pont a srácok fellépésén kezdett el most is szakadni az eső. Mivel viszonylag kevés fedett hely van a fesztivál területén, lehetett választani a tömegnyomor és az elázás között, de még így is életünk egyik legfelejthetetlenebb élményét nyújtották a srácok. Az első fél óra viszonylag felejthetőre sikeredett, de a szett közepére sikeresen a fellegekbe emeltek az olasz fenomének, hogy aztán a sötét mélységekbe taszítsanak. A fesztivál utolsó 2 órájában választani lehetett a Rodhad féle veretés és az Archie Hamilton féle lötyögés között és mi az utóbbi mellett döntöttünk.

Egyesek panaszkodtak a kiszolgálás minőségére, de mi nem tapasztaltunk semmi kirívót. A hangtechnika és a vizuál egyaránt rendben volt, már ami a B Stage-t illeti, mert a My Stage tekintetében egyiket sem vitték túlzásba a szervezők, de összességében így is egy korrekt kis rendezvénynek lehettünk részesei.