Így zúzta le Capriati a 25 órás szettjét

- 4 perces olvasmány
drogok és alkohol nélkül

Pár napja írtunk Joseph Capriati maratoni, 25 órás szettjéről, most, a Mixmag jóvoltából kiderül, hogyan élte meg Capriati maga, ezt, a több mint egynapos zenélést, ahogy az is, hogy mit evett, ivott miközben ki sem mozdult a Miami Heart klub Dj pultjából.

Összességében dallamos zenét játszottam. Egy ilyen hosszú szett alatt nem biztos,
hogy jó ötlet túlhajtani a közönséget, így több techno zenéhez is hozzányúltam, kicsit houseosítottam őket, így kb. végig 125 és 128 bpm között mozogtam.

Éppen egy méregtelenítő kúrán vagyok túl, szóval jelenleg nagyon egészségesen táplálkozom, azt hiszem ez a vegetáriánus étkezés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy
végig ilyen jól bírjam.
Chris Liebinggel is konzultáltam, mivel ő már évek óta vegetáriánus, el is látott jó pár tippel, hogy hogyan érezhetem magam jól a testemben

Rengeteg komment érkezett a különböző közösségi felületeken, hogy valószínűleg csak tekintélyes mennyiségű kokainnal tudtam ennyi ideig
játszani. Szerintem a kokain nem túl zenebarát dolog. Egy ponton túl
elveszíted a „valós” kapcsolatot a történésekkel, márpedig 25 órát zenélni
csak úgy lehet, ha végig, nagyon ott vagy fejben.

Fontos az is, hogy közben mit eszel, amiből azonnal némi energiát nyerhetsz.
Egy ponton túl már nem kívántam az energiaitalokat, vagy a magvakat, már épp azon voltam, hogy kész, elfáradtam, feladom, amikor a barátaim megleptek egy fagyival. Életmentő volt! Ráadásul ez nem is kavart akkora vihart, mint amikor egy tál spagettit fogyasztottam el a pultban. Arról az esetről azt azért tudni kell, hogy nem ilyen hosszú,
de egy átzenélt este után, a bulit követő after partyba is engem követeltek a pultba,
így eléggé lefáradtan, és ami azt illeti éhesen is álltam be játszani, így természetesen
azonnal nekiestem az elém tolt tésztának, ami az egyik legjobb volt, amit
életemben ettem!

A szett alatt egyetlen zenét sem tettem fel kétszer. Volt miből válogatni, heti szinten tekintélyes mennyiségű zene ér el hozzám, ami rendszerint inkább techno, de erre
a szettre, mint már mondtam inkább dallamosabb darabokkal készültem.

Ezúttal nagyon alkalmaztam azt a trükköt, vagyis inkább tanácsot, amit még Marco Carolától tanultam, mégpedig, hogy nem szükséges 3 percenként újabb zenét feltenni, simán lemehet szinte elejétől a végéig az adott track. Nem csak a Dj-nek,
a közönségnek is szüksége van arra, hogy jól beossza az energiáit. Itt, most nem egy
két órás szettről volt szó, ahol rövid idő alatt mindent meg kell mutatni.
Egy – egy hosszú szett alatt bőven van idő kibontakozni.

Fontos a helyszín, és a közönség is egy ilyen történetben, és ezt itt, most mind
nagyon egyben volt. Voltak olyanok, akik az első perctől az utolsóig velem voltak, annak ellenére, hogy közben már kérdezték, hogy mikor hagyom abba. Amikor mondtam,
hogy menjenek nyugodtan haza, tiltakoztak, hogy, nem, ő csak velem együtt távoznak.
Ez is hihetetlen energiát adott. Szóval összességében ez egy kivételes este volt, ami ki tudja megismétlődik-e még valaha.

Mostanában úgy tűnik egyre több Dj mellőzi a rock & roll életformát, és helyette
igyekszik kiegyensúlyozott módon élni és dolgozni, többek között erről beszélt például
Carl Cox is, A zene az én kábítószerem, című interjúban.

Ebben az összeállításban pedig többek között Luciano, Pete Tong és Laurent Garnier is beszél
a Dj élettel járó mentális problémákról.