Az elektronikus zene és a drogok kéz a kézben járnak?

- 6 perces olvasmány
éjszakai klubok a csataterei

Akár tudjuk (észrevesszük) akár nem, az éjszakai klubok a csataterei,
a mélyen összetett társadalmi és politikai problémáknak.
A pszichoaktív anyagok szinte minden zenei szcénában, valamilyen
formában jelen vannak, de a kábítószer használatról alkotott képet
hajlamosak az emberek szorosan az elektronikus zenei klubkultúrához
társítani, persze nem véletlenül, hiszen ennek a kultúrának mindig is
megvolt a kapcsolata a drogokkal és ez napjainkban is így van.

A jelenlegi felmérések és az elektronikus zenei kultúra kialakulására
vonatkozó elméletek párhuzamot vonnak a „szolidaritás”, a kultúra,
a zene és a droghasználat között, habár, ezen kapcsolatoknak pontos
természete mindmáig vitatott és tisztázatlan maradt, azt azért
megjegyeznénk, hogy az mdma (ecstasy) használatának ”eszméje”
a rave korszakban, az elektronikus zeneipar kulcsfontosságú árucikkévé
vált és ennek hatása ma is érezhető. De ahhoz hogy jobban megértsük
a drogok és az elektronikus zene közötti szerteágazó és bonyolult
kapcsolatot egy kicsit vissza kell menünk az időben.

A drogok és az elektronikus zene az évek során együtt fejlődtek és
formálták az elektronikus tánczenét egy merőben eltérő kultúrává téve
mára, mint ami egykor volt. A kezdetben, a 80-as évek Amerikájában,
a popkultúra által meghonosított drogfogyasztás az évtized közepén,
hozott igazán forradalmi változást, azzal, hogy megjelent egy új drog
az ecstasy, ami teljesen átalakította a party kultúrát. Ebben az időben
persze nem csak kizárólag az elektronikus tánczene képviselői és rajongói
használták az új drogot. Sokan nem tudják, de például a popikon, Madonna,
akkor is be volt ekizve, amikor megkapta élete első lemezszerződését.
Pár éve aztán igen nagy figyelmet kapott a médiában, amikor 55 évesen,
2013-ban Avicii-vel való közös fellépésén az Ultra Music Fesztiválon
megkérdezte a több tízezer partizót, hogy kik találkoztak már mollyval?

0:58-nál

Később aztán az ecstasy berobbanásával és az acid-house láz kitörésével
párhuzamosan sok előadó mozdult el az elektronikusabb hangzás irányába
s hagyta el az unalmas hangzású poszt-punkot, a táncolhatóbb diszkós és
elektro-pop hangzás kedvéért. Ilyen volt például a Nagy-Britanniában
megalakult New Order is.

Számaikat Carl Cox is előszeretettel játssza mind a mai napig

A 90-es évek elején, a diszkó hanyatlása és a „rave” kultúra megjelenése
egy egészen új mozgalomnak nyitott utat a tömegek felé, ez volt
az underground. A jelenség tengerentúli erősödésével egy időben alakult
ki az Egyesült Királyságban és Nyugat-Európában (főként Berlinben) is.
Egyre több jellemzően (titkos) szabadtéri, vagy éppen óriási gyártelepeken,
elhagyott hangárokban tartott, illegális bulit szerveztek, ahol a zene és
a közösségi élmény jegyében gyűltek össze hétről-hétre a sápadt, csontos
alkatú elektronikus zenerajongók, akik fittyet hánytak a normális alvási
ciklusokra. Ők voltak a raverek. Ezek a bulik az elektronikus zene széles
skáláját vonultatták fel és ebben az időben a rave buli kifejezés egybeforrt
a villódzó fények keltette hatás (lézer show), és a magas BPM szám
fogalmakkal, na meg az ecstasy, az LSD, valamint a speed mértéktelen
fogyasztásával.

A legendás sheffieldi rave bulikról ide kattintva olvashatsz bővebben.

Bár tény, hogy a globális rave kultúra egyértelmű jelszavai kifelé mindig
is pozitív üzenetet sugároztak, mára bizony megmosolyogtatónak tűnik
az az egyetemes szeretet, a béke, az elfogadás, a kölcsönös tisztelet
(”igéit zászlajára tűző techno-optimizmus”) de kétségeink ne legyenek
afelől, hogy megszületésekor, a kultúra szereplői ezt nagyon is komolyan
gondolták.

Napjainkban a fesztiválok korát éljük és sokak szerint
a drogfogyasztás mind a mai napig az elektronikus zene egyik
alappillére az ilyen rendezvényeken. Talán azért van ez így, mert
mára már valamennyire lazult politikailag a drogok megítélése
(legutóbb például Norvégiában merült fel a legalizáció ötlete).
A ”spirituális” része az elektronikus zenei fesztiváloknak, a gondolkodásmód,
ami megmagyarázhatja miért a drogfogyasztás a bevett alapja, ezeknek
a fesztiváloknak. A kapcsolat a drogok és a szellemiség között lévő, két
alapvető emberi szükségletből adódik. Egyfelől szükség van egyfajta
„rituáléra”, ami összeköt minket a többiekkel, másfelől szükség van
a bizonyosságra, hogy ez működni fog. A drog egy olyan „közvetítő”
szerepét tölti be ilyenkor, amely az emberi testen belül fejti ki
működését, energiát biztosít, egy immerzív élményt eredményezve,
amelyben feloszlanak a virtuális és az aktuális valóság közötti határok.
Ehhez persze a vizuál-on kívül még az a tudat is hozzájárul, hogy egy
drogélményből általában egy parti keretein belül nem lehet „kiszállni”.
Egyes vélemények szerint a drogok valahol teljesen megbízható dolgok,
mert azt kapod tőlük, amit vársz. Ha be dobsz egy lasztit, a következőnek
ugyanaz lesz a hatása. Kicsit perverz módon stabilitást adnak a fiataloknak
egy olyan instabil világban, mint ami ma létezik.

Vannak persze olyan véleményűek is, akik inkább józanul, a zene
szeretetének hódolva képzelik el az eseményeken való részvételt.
Mindenesetre oldalt, a fentebb részletezett ügyben nem választanánk,
(mindenki döntse el, maga hogyan akarja megélni zenei élményeit.)
Persze szerintünk is van értelme a drogtalan elektronikus zene
rajongásnak, ugyanakkor a drogmentes otthoni zenehallgatás,
a drogokkal megélt parti élményeket is felelevenítheti, és persze
a party dinamikáját is nagyban meghatározzák az energiát biztosító
táncdrogok, ugyanakkor az évek során valószínűleg sokan rájöttek
már, hogy a legjobb drog maga a zene. Erre a felismerésre furcsa
módon a drogok használata vezet.

 

[yop_poll id=”47″]