Miért nem becsüljük jobban a hazai Dj-ket?

- 6 perces olvasmány
hazai dj line-up
hazai dj line-up

„A magyar lemezlovasokra nem jut sem idő sem pénz” – hangzott el az igen erős, ám a jelenlegi hazai valóságot igencsak jól fedő mondat, Chriss Ronson pár hete adott interjújában, ahol többek között az is kifejtésre került, hogy milyen folyamatok eredményeképpen jutottunk el idáig.

„Azon túl, hogy a magyar lemezlovasokra nem jut sem idő sem pénz, a szervezőkre is óriási terhet ró pénzügyileg a rengeteg külföldi név kitermelése, miközben pont ők lehetetlenítik el a hazai lemezlovasokat, még ha nem is ez az egyértelmű szándék. A végeredmény hazai viszonylatban végül senkinek sem kedvez.
 Az ország kezd önbizalom hiányban szenvedni, nem hiszünk magunkban, nem hisszük el, hogy jók vagyunk, de miért is?”


A helyzeten változtatni nem lehetetlen küldetés, és mint általában, ebben az esetben is a résztvevőkön, azaz a közönségen és a szervezőkön múlik, hogy milyen irányba mozdul el a hazai szcéna.
A Lock klub mellett szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy megfelelő szervezéssel, pusztán hazai line-up-al is lehet minden oldal igényét kielégítő bulit szervezni, ám annyira tudatosan, már – már kampányszerűen kevesek állnak ki a hazai lemezlovasok mellett, mint ők, hiszen a buli neve: Hallgass hazait, is egyértelmű üzenettel bír.

https://www.instagram.com/p/BudgAeOAN8P/

A projektben szerepet kapó egyik hazai páros, a nemrég, Eelke Kleijn kiadóján, a Days Like Nights-on megjelenő kiadványt jegyző Yvel & Tristan szerint is hiánypótló kezdeményezésről van szó, ami akár trendteremtő rendezvény is lehet a jövőben.

„Ez egy elég komplex mondat, melyet Krisztin megfogalmazott, valahol egyet is értünk vele. Az elmúlt években a világ teljesen felgyorsult, vele párhuzamosan a zenei igény, kultúra, szokások is. Úgy gondoljuk, igény van az ilyen koncepcióra Budapesten, amit Krisztián képvisel a Lock klubban. Ezeken az estéken megvan a lehetősége a magyar fellépőknek, hogy a zenéjükkel megmutassák azt a profizmust, melyet a nemzetközi előadók is képviselnek. Eddig úgy fest, jó úton halad az elgondolás, és idővel majd látható lesz, hogy újra visszatér az erősebb igény a hazai lemezlovasok iránt.  Mi nagy problémát nem látunk, a piac kicsit megváltozott, ezen kell változtatni. :)”

Ahogy azt Chriss Ronson korábban kifejtette, mindig is volt és jelenleg is van igény a hazai előadókra, még akkor is, ha az utóbbi időben az ilyen jellegű kezdeményezések száma némileg meg is csappant.

„Számtalanszor bizonyítottunk már, hogy több ezer főt tudunk produkálni. Erre jó példa a Kriko által szervezett The Debüt szülinapi és farsangi bulik, ahol mindig rengetegen vannak, pedig csak mi játszunk. Igaz nagy meló és ezt nem lehet folyton összehozni, nyilvánvaló, de a megfelelő koncepcióban nagyot tud sütni. A Hallgass Hazait is ezt tudja nyújtani. Hangsúlyozom sok – sok jó előadó jár hazánkba, így megértem, ha izgalmasabb sokszor egy külföldi, de igenis nagyon jók a magyarok és nem kell majmolni a másod és harmadrangú producerből lemezlovassá avanzsált külhoniakat, akik nem tudnak játszani és szórakoztatni.”

Pöli szerint az is gondot jelent, hogy óriási különbségek vannak a külhoni és a hazai Dj-k díjazása tekintetében, miközben zeneileg mindez aligha mondható el, felkészültségben, naprakészségben azonos szintű minőséget képviselnek.

“A hazai dj-k foglalkoztatása nem csak pénz kérdés, bár az való igaz, hogy ha egy külföldi fellépő jön szóba (még, ha nem is akkora nagyágyú) akkor is röpködnek az ezer euro-k, míg egy magyar lemezlovas gázsija még távolból sem közelíti meg ezeket az összegeket. A legtöbb promóter és partyszervező minden egyes bulival bankot akar robbantani (tisztelet a kivételnek), ahelyett, hogy egy stabil talapzaton álló közönséggel brandet építsen és több magyar Dj folyamatos pörgetésével és színvonalas bulikkal szép lassan elérjük itthon is a nemzetközi szintű fizetéseket a szakmában. Stabilitás és színvonal! Szerintem ezt kéne erősíteni! Zeneileg megvagyunk! 🙂 “

Ezekkel a gondolatokkal csengenek egybe, a Budapest Calling rezidens live formációjának meglátásai is. A rendszerint nemzetközi nevek között szereplő Indigo Theory szerint, a jelenség nem csak hazánkban érhető tetten, szinte a teljes kelet – európai régió küzd ezzel a problémával.

„Úgy látjuk, hogy a hazai fellépők mellőzése egy hosszú folyamat eredménye. A promóterek azt adják el amire kereslet van. A magyar (és kelet európai)  lélekben valahol mélyen – a történelmi múltból adódóan – gyökerezik egy olyan meggyőződés, hogy ami külföldi az csak jó lehet. Ha egy külföldi fellépő több vendéget hoz be, akkor őt fogják elhozni. És ezzel kereskedelmi szempontból nincs is baj. Sőt sok külföldi Dj inspiráló lehet a zene más megközelítésével.  A közönség fejében azonban közös erővel meg kellene változtatni ezt a meggyőződést és rámutatni, hogy egy hazai lemezlovasokból  álló line-up is tud nekik teljes élményt nyújtani. Amellett, hogy intimebb, emberibb közeget teremt, hiszen egy hajóban evezünk, a néplélek közös.”

Közönségként a fenti gondolatokkal azon túl, hogy esetleg azonosulni érdemes, mindezt megélni is nagyon ajánlott, legközelebb például március 8-án, az ötletgazda Chriss Ronson mellett, Yvel & Tristan, Indigo Theory, Pöli és Sam Monori társaságában, ezúttal is természetesen a Lock klubban, a Hallgass hazait 4. kiadásán.