Hogyan készül a bakelit?

- 5 perces olvasmány
hogyan készült bakelit technica
hogyan készült bakelit technica

Amióta lehetőség van hangfelvételeket rögzíteni, azóta beszélünk mai értelemben vett „lemezpiacról”. A legelső, sokszorosítható fonográfhengerek után először a bakelit hanglemezek, majd a kazetták és a CD-k adtak lehetőséget arra, hogy ne a rádiók lejátszási sorrendje, hanem saját hangulatunk határozza meg, milyen zenét hallgatunk. Összességében ez a korszak a „zenebirtoklás kora” volt, és sokaknak még mindig így működik mindez. Legalábbis az elmúlt öt év hanglemez eladásait tekintve nemigen látszik megkopni a formátum iránti rajongás, mivel hanglemezekből fogy továbbra is a legtöbb.

A növekvő kereslet, és annak környezetünkre gyakorolt hatása miatt tavaly például már óceáni műanyagból is elkészült a népszerű hanghordozó. Jogosan merül fel a kérdés, mégis mi az oka annak, hogy a zenerajongók a régi formátumot részesítik inkább előnyben és egyáltalán hogyan is készül el ez a szívünknek oly kedves fekete korong? 

A történetmesélést kezdjük azzal, hogy a 70-es években végzett kísérletek kimérték (állandósult jellel), hogy az ember 16-16000 Hz-ig hall, persze a korunk előrehaladtával mint tudjuk, a fülünk még alaposan romlik is. Ez tény. Jó néhányan például a régi tévék sorszinkron jelét (11.5 kHz) sem hallják. Ez sajnos a technika fejlődésével olyan jól beleivódott az emberek agyába, hogy erre építették a CD-t. Ez a formátum 20 kHz-nél kegyetlenül vág, felette nem maradhat piszok sem a 44.1-es mintavétel okozta overlapping miatt. Akkor mégis mi szükségünk van ennél magasabb hangokra? 

Nos, az igazság az, hogy ahogy okosodtak a műszerek, a kísérletek bebizonyították, hogy hiába van állóhullám meg állandósult jel, mivel az ember általában nem konstans szinusz jelet hallgat, hanem valami ronda görbét. Ezzel az is kiderült, hogy miért hallják a vájt fülűek laposnak és élettelennek a CD-t, és miért hallgatnak inkább recsegős bakelitet vagy a még annál is jobb minőségű magnószalagot. Mint kiderült, ezen formátumok nem vágnak, csak csillapítanak 20 kHz fölött. Amit, ha állandósult hangban nem is, de tranziensekben (átmeneti hangokban) igenis meghallunk. Nyilván nem tudatosan, hanem érzetben.

Persze a hanglemezeknek is megvannak a maga negatív oldalai. Az egyik ilyen például a nehéz, nagy odafigyelést igénylő gyártásuk. A folyamat a gyártás során használt forrás fájl megalkotásával kezdődik. A zenész és a hangmérnök közösen előkészítik az albumot a bakelit formátumra. A hangmérnök a tapasztalata és szaktudása révén a zenéket hangerőben, hangszínben, dinamikában, és térérzetben is egységessé varázsolja, figyelembe véve a kívánt hordozó (végtermék) tulajdonságait. Ezután történik az első lakklemezre vágás, amit a gépek manapság gyémánt tűvel végeznek el. Az így létrejött képlékeny felületű lemez a gyártási és sokszorosítási folyamatban az első mechanikai jeleket tartalmazó információhordozó.

Ennek a vágott lemeznek a felületét zsírtalanítják, ezüstözik, majd az ezüstözött felületre galvanikus úton felvisznek egy kb. 1 mm vastag nikkelréteget. Ezt a lakklemezről leválasztják, majd erről az alaplemezről további galvanikus másolatot „anyalemezt” készítenek. Az anyalemezről szintén a sokszorosítandó mennyiség figyelembevételével több tucatnyi “fiúlemezt” készítenek. Egy-egy fiúlemezről 300-400 műanyag másolatú lemez préselhető.

Ezen fiúlemezeket prés-matricáknak hívják, amelyeket egymással szembefordítva (A és B oldal) szerelik be a présgépbe. A sokszorosított hanglemezt PVC alapanyagú, hőre lágyuló vinilitből préselik, ami kezdeti állapotában a hoki korongra emlékeztet. A PVC korongok súlyának alsó határa 140 gramm, míg felső 200 gramm feletti is lehet. A nehezebb korongból készült lemezek hangzása valamivel jobbnak mondható. Ezeket a „korongokat” a préselés folyamán körülbelül 148 C fokos gőzzel megolvasztják, miközben nagy súllyal összenyomva tömörítik. Ezután kevesebb, mint 25 másodpercig vízzel lehűtik. Végül a préselés során, a lemeztányér szélén keletkezett felesleget letördelik, majd a kész lemezt, az erre a célra kialakított tárolókba teszik. Ha teljesen kihűlt megvizsgálják, és ha minden rendben van vele, csomagolják.

A hanglemezek hangminősége igen erősen függ a gyártási precizitástól és a használt alapanyagok minőségétől, így vásárlásnál érdemes azt is megnézni, melyik gyárban készült az adott hanglemez, mivel „kis túlzással” ugyanazon albumok akár egész máshogyan szólhatnak.

Forrás: Discogs