Így volt: Dffrntly: Moonwalk

- 5 perces olvasmány
így volt dffrntly moonwalk kiscelli múzeum
így volt dffrntly moonwalk kiscelli múzeum

Hétvégén egy nem hétköznapi helyszínre volt szerencsénk ellátogatni, ahol
töménytelen mennyiségben tolták a technot az arcunkba.


Az elektronikus zenei szcénában manapság nem ismeretlen az a fogalom, hogy minél extrémebb helyre vigyünk egy eseményt. Itthon ez még nincs csúcsrajáratva,  nem mindenki meri a hazai közönségét mozgatni, de azért akadnak olyanok aki hónuk alá
veszi az országot és belevágnak az ismeretlenbe.

Ezúttal a Dffrntly csapata volt olyan vagány és a soron következő rendezvényének a Kiscelli Múzeumot választotta helyszínéül, hogy a BPM-ek új teret kaphassanak.

dffrntly moonwalk kiscelli múzeum

Kellemes őszi szombati estén volt szerencsénk ellátogatni Óbudának
egy varázslatos részére ahol belevetettük magunkat a négy negyedek halmazába.
A kastély bejáratához közeledve csak finoman lehetett érzékelni, hogy a szívünkhöz
oly kedves ütemek dübörögnek, de közben az összkép azt sugallta, hogy a “küszöböt” átlépve valami teljesen mást kapunk majd a megszokottól.

Hát igen, teljesen mást!
Kemény, mély, sötét ütemeket és a barokk építészet csodáját egyszerre. Mosollyal az arcunkon és azzal a hűha érzéssel vetettük magunkat a közönség soraiba, hogy minél hamarabb asszimilálódjunk.

dffrntly moonwalk kiscelli múzeum

A színpad nem volt túlgondolva de a hely adottságaiból kiindulva sem rejtett túl sok lehetőséget, a templom akusztikája tökéletes volt és hangosítás is szépen belett lőve.

Innentől fogva már csak a fellépőkön mulott, hogy hogyan is emlékszünk majd vissza
erre az éjszakára.

Az estét Tobak a Dffrntly legújabb tagja indította el, majd utána Belocca állt be a
deck-ek 
mögé, aki egy olyan erős techno szelekcióval készült amit még eddig tőle
kevesen hallhattak. Olyan tekerős trekkeket pakolgatott mint
Alis – NRG vagy épp
az egyik saját alkotását a
Crystal Kid-et. Persze tudjuk, hogy új vizekre evezett hangzásvilágát tekintve, de valahogy akkor is még bennünk volt a house-os vonal
amit korábban képviselt, de most mindent elkövetett annak érdekében, hogy ezt a
régi emlékképet átfesse. Bár szettjét warm up-nak semmiképp nem mondanánk és szerintünk ő maga se annak szánta.

A soron következő fellépő már maga az est sztárvendége, az olasz Moonwalk páros
volt, akik a techno vonulaton belül egy fokkal finomabb hangzásvilág felé terelték az
estét. Szetjüket körbe övezte egy misztikus atmoszféra, pillanatok alatt eggyé váltak a helyszínnel. Zeneileg mindent bedobtak, leporolták a régi klasszikusokat is. Olyanok is felcsendültek ami minden underground arc számára ismerősen csenghetett, így például
Benny Benassi – Love Is Gonna Saves Us című alkotása, na meg persze a saját
kedvenceik se maradhattak ki a playlistből, köztük az egyik legismertebb alkotásuk
a
Meteora, és így tovább….

napestig sorolhatnánk a minőségnél minőségibb alkotásokat amiket lejátszottak
a srácok, de akkor elveszne a varázs.

Persze az este itt még korántsem ért véget. A Dffrntly úgy érezte ebbe még bőven van
és ezt ki is kell maxolni. Az olasz duó mellé meglepetésszerűen az utolsó trekk erejéig becsatlakozott egy brácsa, két hegedű és egy csellós, hogy a Moonwalk-al karöltve
játsszák el a Labyrinth című számukat. A srácok ezzel a nem mindennapi fináléval
zárták az estét.

A pult mögé ezt követőe Julian Marcell állt be. Ha a név még annyira nem is rögzült
az arc már jól ismert. 
Ne tévesszen meg senkit a múltja, hangzásvilágában megújult
és egy a cél, hogy a kemény vonalat képviselve teremtsen valami ujjat. Ezt az eszmét szem előtt tartva kezdte el szettjét. 
Masszív tekerős ütemek jellemezték zenéit amit
nem lehetett megunni. A közönséget felkérve egy utazásra addig vitt, míg darabokra
nem szedett mindenkit. Minderre az ott lévők abszolút kaphatók voltak. Marcell-től rengeteg  saját alkotást hallatunk az éjszaka folyamán köztük olyan kis finomságot
mint a Surrender-t.

Ezek után Julian kedvese Kitti Kay vette át a stafétabotot, akinek nem mellesleg a
mostani volt az első komolyabb fellépése. Az izgalom szinte tapintható volt a lejátszók mögött, nem tartott sokáig egy erős kezdés után még erősebbel folytatta, úgy
szelektálva a technot mintha egész életében ezt művelte volna. A megszeppent
kislány, pillanatok alatt átalakult vadmacskává, aki a potokat tekergetve vált eggyé
a közönséggel. Személyes kedvencünk Kittytől a 
Beico & Mt93 – Let There Be Dark,
ami remek kezdés volt, nagy pacsi érte.

Végül és egyben a legnehezebb dolga a Dffrntly csapat felfedezettjének volt,
akinek egy ilyen line-up után még fent kellett tartania a közönség érdeklődését,
hogy megmutathassa mi rejlik benne. Keménydió az ilyen, de ez
New Groundnak maradéktalanul sikerült és az utolsó “cseppet” is kicsavarta a közönségből.

Összefoglalva egy nagyszerű eseménynek lehettünk szem és fültanúi, ahol az egész
estét a sötét hangzások övezték körbe és miközben mindenki eggyé vált a zenével a szívünk a fellegekig szállt.