Így volt: Save The Rave

- 5 perces olvasmány
dffrntly save the rave beszámoló
dffrntly save the rave beszámoló

Múlt hét szombaton a hőmérséklet az évszaknak megfelelően igen embert próbáló volt, de ezen felülemelkedve mégis nekiindultunk fizikailag is eleget tenni elektronikus zenei imádatunknak, így végül a D F F R N T L Y csapat által első alkalommal megrendezett Save The Rave eseményre látogattunk.
A rendezvény kiváló helyszínéül a TRIP hajó szolgált, ami véleményünk szerint mindenképp egy hiánypótló, izgalmas része a budai éjszakai életnek. Naná, hogy a TRIP hajófenekén is ki akartuk taposni azt a bizonyos első sort, így minket az ipari techno mellett, leginkább a helyszín csábított.

Megérkezvén a vágyott mély ütemek közé, remek kép tárult elénk. A D F F R N T L Y csapata a színpadkép kialakításával az extra hang és fénytechnikával még egy lapáttal rá tettek, a már alapból is hangulatos helyszínre. Egyszóval a hajó gyomrában lévő terem adottságai remekül passzoltak az ipari techno ritmusához, mindent bejárt a basszus hadsereg, mely ezen az estén brutális erővel tarolta le a táncos egybegyűlteket, magától értetődő volt, hogy reggelig nincs megállás!

Julian Marcell energikus, sötét, vibráló warm-up szettjével alapoztunk, majd következett az indusztriális nyers erő Insolate személyében, aki már egy tömöttebb ház előtt vehette át a pultot és folytathatta az este fonalának feltekerését.

A kőkemény ütemeiről híres horvát Djane, Insolate felejthetetlen dolgot művelt, mely nem hasonlítható semmi földihez, semmi előtte általunk hallotthoz. Szettje annyira egyedi volt és ötletgazdag, hogy a közel két órás fellépése csupán perceknek tűnt. Végig feszes techno zenéket pakolt szettjébe semmi lazítás nem fért bele. Egyszerre volt régi és futurisztikus, kicsit fémes, kicsit savazós.

Rengeteg előadót, és megszámlálhatatlanul sok tracket hallottunk már, de azt nem tudjuk, hogy az Insolate által lejátszásra került track-ek honnan jöttek, és hogy honnan hozta elő magából ezt a nagyfokú kreativitást, milyen mélységről, és mindezt hogyan közvetítette felénk mosolyával, és kimért, elegáns mozdulataival ennyire fantasztikusan. Egyszerűen egy olyan absztrakt valóságot teremtett meg nekünk zenéivel, hogy szinte a track-ek darabjai is újabb és újabb világokat hoztak létre a szemünk előtt.
A teljes szettje egy hatalmas utazás volt az indusztriális techno legmélyebb bugyraiba, a sötétség közepébe, mindezt persze a lehető legjobb arany középút szerűen koreografálva.

Következett a zord, elektronikus zenei hullámokat korbácsoló Ben Dust, aki a pultba belépve, erős kezdést követően engedte kőkemény techno ütemeit szabadjára. Ekkor tudatosult bennünk, hogy bizony jó mély lesz az az árok, amiből nem enged majd kimászni minket, és így is lett. Előadását nevezhetnénk egyfajta elektronikus zenei energiának, erőnek, mezőnek is, vagy bárminek, a lényeg hogy a német nagyon komolyan belénk lökte a csíít, amire még mindig nem találjuk a szavakat.

Szettje alatt olykor szétnézve egy teljesen felszabadult, ritmusra lüktető, táncoló, szabadon szórakozó tömeget, fedezhettük fel. Ben Dust végig az erősebb, fémesebb, és „kalapálósabb” dallamokat, illetve ritmusokat helyezte a szettje középpontjába azonban néha egy-egy track erejéig azért az elektronika és a trance is előtérbe került ezzel is még inkább megtáncoltatva a nagyérdeműt.

A továbbiakban Kitti Kay hangolta a teret és tett arról, hogy fülünk ne maradjon minőségi rezgések nélkül. A finom nőies vonalaival és kemény techno zenéivel varázsolt el mindenkit a közönség soraiban. Ott tartott bennünket is, egészen az estét záró Technicolour érkezésig. Nem fogva, nem erőszakkal, sokkal inkább bájával, és zenei koncepciójával. Nem véletlen, hogy még reggel 5-kor is sokan voltak a küzdőtéren. A közönség soraiból senki nem akart hátat fordítani ezeknek az ütemeknek. Ráadásul Kitti Kay minden soron következő trackjével hozzá tudott tenni ahhoz, hogy ez a gondolat fel se merüljön a közönségben. Egy pillanatig sem volt az az érzésünk, hogy esett volna a színvonal vagy a Bpm szám azzal, hogy már nem a német Ben Dust áll a pultban, mintha misem történt volna, ugyanabban a tempóban táncolt tovább a közönség, és élvezte, amit hall.

Mivel mindvégig kiváló zenei kiszolgálásban lehetett részünk, a jó pár órás kőkemény lépegetésnek köszönhetően, eléggé elfáradtunk. A soron következő Technicolour által felrakott első track számunkra az utolsónak bizonyult, ütemei megragadták a kezünket és vissza húztak minket a vasárnap reggeli valóságba, így zártuk az estét.

A két headliner Insolate és Ben Dust valamint a D F F R N T L Y csapata pengeéles precizitással tették a dolgukat elejétől a végéig, és hozták össze számunkra a téli időszak eddigi legjobb techno rendezvényét, ezen az érzelmekben gazdag február végi téli éjszakán.
Alig várjuk a Save The Rave eseménysorozat következő állomását.