A Transmission egy történetet, az én techno storym

- 4 perces olvasmány

Julian Jeweil-nél minden a ’90-es évek végén kezdődött, alig 18 évesen bevásárolt pár techno lemezt majd bezárkózott a szobájába, ahonnan aztán már úgy jött ki, hogy ő biztosan ilyen zenével szeretne ezentúl foglalkozni. Írni, játszani, mindegy, csak techno legyen.
Pár évre rá meg is született az első, és azóta is legmeghatározóbb ilyen szerzeménye az Air Conditioné.

Az évek folyamán nem sokat változott a stúdióban töltött idő mennyisége és minősége sem.
A mindennapi rutin szerint, már hajnalban elkezdődik a munka, mert akkor tud leginkább erre a folyamatra koncentrálni. Tiszta fejjel, teljes mértékben a zenére összpontosítva, a hajnali órák a legtermékenyebbek nála.

View this post on Instagram

• M o t i v a t i o n • #STUDIO #TECHNO 🌪

A post shared by Julian Jeweil (@julianjeweil) on

Általában jellemzően egyszerre több projekten is dolgozik. Azt mondja, így jobban rá van kényszerítve, hogy a feladatokra koncentráljon, nem fér bele az idejébe az álmodozás.

„Zeneíráskor a legfontosabb dolog megtalálni a megfelelő dallamvezetést a kiállásban és az alapban. Ezeken órákig is képes vagyok dolgozni, és csak akkor foglalkozom a további dallamokkal és ritmikai beállításokkal, ha ezekkel már maradéktalanul elégedett vagyok.”

A négy éve megjelent Meteorite esetében is pontosan így zajlott az alkotói folyamat:

„Három fontos részből áll össze: a kiállás, az alap basszus és az indusztriális hangzás.”

Művészként szintén három fejlődési szintet jelöl meg.
Az első, amikor Dj-ként kezdett el fellépni, a második, amikor már zenét is írt, a harmadik amikor elérte azt, hogy gyakorlatilag már nem csak egy szenvedély, hobby volt ez az egész, hanem teljes munkaidős elfoglaltság, amiből már meg is lehet élni.

„Őszintén, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen szintre jutok, de sikerült és nagyon szerencsés vagyok, mert a munkám a szenvedélyem is egyben.”

Popof-hoz, a francia techno másik nagy alakjához erős barátság fűzi. Már a találkozásuk első pillanatában nagyon egymásra hangolódtak, és nem csak emberileg, a zeneileg is közel állnak egymáshoz.

Julianról éppen nem állítható, hogy önti magából a szerzeményeket, évente 2-3 saját track kerül kiadásra, hasonló számú remixel karöltve, ezek viszont rendszerint a Betaport Top 10-ben landolnak.
És ez egyáltalán nem véletlen:

„A zeneírás a mindenem. Imádom minden pillanatát, valóságos szenvedély, ez tart életben. Számomra a zeneírás szent dolog, egy rituálé, aminek a végeredménye csakis precízen összerakott alkotás lehet”

Pontosan ilyen anyag lett debütáló albuma is, ami pár hónapja jelent meg. A 11 zenét tartalmazó, Transmission, a Drumcode égisze alatt látott napvilágot, azt követően, hogy a kiadón 2 sikeres EP-vel robbantott.
Az űr ihlette album tematikájának megfelelően kellően sötét és egyben futurisztikus is, végig elképesztő dinamikával és a Julian Jeweil-re olyannyira jellemző hangulattal. Ugyanakkor újat is hallhatunk tőle, például a Planet X track kapcsán, amelyben downt tempo-s, ambient-es oldalát is megmutatja.

„A Transmission egy olyan album lett, ami 100%-ban én vagyok, kompromisszummentes, határtalan techno. Pusztán egyetlen szempontot tartottam szem előtt, azt, hogy olyan album szülessen, amelynek minden egyes darabját akár a tánctéren, akár otthon hallgatva ugyanolyan élményt nyújtson. A koncepció nagyon egyszerű volt: a Transmission egy történetet mond el, az én techno story-mat.”

Julian Jeweil ennek az albumnak az anyagával érkezik most szombaton a Hyperspace-re, ahol többek között Chris Liebing, Slam és Rebekah társaságában lesz hallható.