Abszolút naiv, tiszta szívű zenerajongóként, csak sodródtam az árral

- 4 perces olvasmány
lock klub jody wisternoff május péntek 

lock klub Jody Wisternoff május péntek 

Hippi szülők gyermekeként, édesapja kazetta gyűjteményének hip-hop részlege bűvölte el tinédzserként először, de olyannyira, hogy 16 évesen már több zenéje is bakeliten jelent meg, klubokban lépett fel, és tesójával 1986-ban a brit DMC bajnokság második helyezését is megcsípte. Szóval, ha valakiről, akkor Jody Wisternoff-ról biztosan elmondható, hogy sorsa csak és kizárólag, a zenével való foglalatosság lehet.

„Ifjú, abszolút naiv, tiszta szívű zenerajongóként, őszintén szólva csak sodródtam az árral. A zeneipar árnyoldalait még csak érintőlegesen sem érzékeltem, pusztán ösztönösen foglalkoztam azzal, ami akkor teljesen magával ragadott és az a hip-hop volt.”

Ettől függetlenül, szülei mindent megtettek, hogy az ifjú Jody minél magasabb szintű oktatásban részesüljön, de a gyakorlati matematika és pszichológiai tanulmányok folytatása pusztán a felelős szülői iránymutatás megnyilvánulása volt, mert az egyetemi évek alatt, a brit rave korszak hajnalán ő minden szabadidejét zenéléssel és persze bulizással töltötte.

„A 90-es évek eleje jellemzően abból állt, hogy a fél országot is átautókáztuk egy jó buliért, ahol aztán akár órákat vártam arra, hogy megmutathassam mit tudok, aztán hulla fáradtan hazavergődtem, és délután megpróbáltam felidézni mindazt a valószerűtlen és fantasztikus élményt amiben pár órája részem volt. Varázslatos időszak volt, aminek örülök, hogy a része lehettem.”

Így aztán rövid időn belül mindenki számára egyértelművé vált, hogy ez nem csak egy ifjúkori fellángolás nála, hanem igazán komoly dolog, amiből akár életre szóló karrier is lehet. Ma már tudjuk, az lett, és ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult édesapjának híres mondata:

„Ha egy éven belül nem lesz pénzügyileg is eredménye ennek, akkor visszamész az egyetemre tanulni.”

Végül nem oda ment, hanem Nick Warenn-el egy stúdióba, hogy összerakják legendás Way Out West  formációjuk, első track-jeit, a többi pedig már történelem.

„Nick-el több, mint két évtizedes múltra tekintünk vissza, az 1996-ben megjelent The Gift örökre megváltoztatta mindkettőnk életét. Sokat köszönhetünk azoknak az éveknek, és édesapámnak is, aki nem csak engem igyekezett mindig a megfelelő irányba terelni, de a Way Out West-et is azzal, hogy 10 éven át menedzselte.”

Jody annak ellenére, hogy alapjáraton nagyon laza arcnak mutatkozik, a hétköznapokban keményen dolgozik, miközben két gyermek édesapjaként is igyekszik helyt állni. Saját bevallása szerint is, mindez néha igazi kihívás, de jó példa volt előtte, és tudja, hogy pusztán önfegyelem és tervezés kérdése az egész.

„A zeneírás olyan dolog, hogy hiába vagy meg az adott track 99%-val, ha hiányzik az a kevés valami, amivel tökéletesen be tudod fejezni. Így aztán ez az egyszerűnek tűnő folyamat akár egy évig is eltarthat. Az ilyen stúdiózással töltött időszakokban nincs pihenés, nincs szabadság csak folyamatos koncentrálás. Persze ez nem azt jelenti, hogy megszűnik a világ, mert a fellépések sem állnak le, illetve a lányaimnak sem mondhatom, hogy bocs, most egy darabig ne számítsatok rám, szóval ilyenkor kicsit feszesebb a napi beosztás, de igyekszem mindenhol helytállni.”

Talán ezzel is magyarázható Jody legendásan laza hétvégi hangulata, mert az tagadhatatlan, hogy ő nem az a figura, aki a szettjét követően azonnal távozik a klubból, és valószínűleg a Lock-ból sem fog, május 10-én, amikor is a Lock The House évadzáró headlineerként érkezik a budapesti klubba, ahol mellette a sorozat megálmodója és rezidense, Chriss Ronson, az Indigo Theory és Sam Monori is hallható lesz majd.




Forrás: Fngrs Crssd, Deepdictionary, Nitlife