Így volt: Sonus 2018

- 7 perces olvasmány
Pag Sziget Souns Fesztivál 2018

Pag Sziget Souns Fesztivál 2018

Az idei 5 nappalon és 5 éjszakán át tartó hatodik Sonus Fesztivál több mint
60 fellépővel került megrendezésre a horvátországi Pag szigeten. A Time Warp
nyári kiadásaként számon tartott fesztivál idén is csúcsra járatta a minőség fogalmát
a fellépők, a hangtechnika, és a látvány tekintetében is. Persze ez nem volt meglepő számunkra, hiszen ezt a fesztivál is a Cosmopop szervezőcsapat vezényli le.
A maratoni programsorozat, a kristálytiszta horvát tengerpart, na meg Pag
szigetének tökéletes atmoszférája minket is csábított, így természetesen
ellátogattunk a Sonus fesztiválra.

A partra megérkezvén elképesztő hangulat fogadott bennünket.
Hát igen Zrec-Beach-et nem véletlenül becézik Adria Ibizájának, valóban ibizai
hangulat uralkodott ezen a partszakaszon.
A Sonus fesztiválnak 3 különböző nagy befogadóképességű klub adott otthont ezúttal
is, így az Aquarius, a Papaya és a Kalypso. A klubok mindegyikében lélegzetelállító
egyedi design-al, és nagyon színvonalas hang és fénytechnikával találkozhattunk.
A belső medencék, pálmafák, galériák melyekről rálátni az alattunk elterülő
közönségre mind-mind fokozták a hangulatunkat.

A fesztivál első napját mi stílusosan a horvát Marina Karamarko szettjével indítottuk.
A hölgy a Kalypso falai közé a „füstös tech house jegyében” varázsolt minőségi
elektronikát kétórás játékideje alatt.

Őt váltotta a svájci Andrea Oliva, aki szokatlan módon eléggé szigorúra vette a
figurát és inkább a techno vonalat erőltette játékában. Nekünk nem igazán jött be
ezért a Papaya-ba átmenve Jackmaster játékát néztük meg.

Az angol, ezúttal is „hűen önmagához” elképesztően színes és egyedi szettel érkezett. Dinamikus zenéivel teljesen megtöltötte a Papaya táncterét. Őrületes hangulatban hatalmas tapsok közepette adta át a pultot Jamie Jones-nak, és a Martinez tesóknak.

Az első nap fénypontjának ígérkezett Jamie Jones és a The Martinez Brothers
közös 6 órás b2b szettje. Így hát kíváncsian vártuk a kezdést, ami némi csúszást
követően, de megtörtént. Szettjükről csak legekben tudunk beszélni. Színtiszta
művészet volt, amit ők hárman előadtak. A tech house és az „old school house”
hangzást keverték a modern house slágerekkel, mindezt olyan váratlan és egyedi megvalósításban, hogy ezt egy életen át felemlegetjük majd. Ők zárták az első
napot, de ebből még további 6 órát is simán elviseltünk volna.

Másnap a német Dana Ruh miatt már korábban érkeztünk. Ekkor már az Aquarius
falai remegtek az általa keltett mély, minőségi 4/4-ektől. Kár, hogy a szervezők ilyen
korán tették be a line up-ba őt, mivel gyakorlatilag pár embert leszámítva üres klubban közönség nélkül lépet fel. Ezt leginkább annak tudjuk be, hogy az előző napi zárás valószínűleg jó néhány embert megviselt. Dana Ruh viszont ennek ellenére hibátlan
szettet játszott és mi minden percét imádtuk.

Őt az amerikai Ryan Eliott váltotta, aki szintén a régi techno és house zenék fúzióját igyekezett megvalósítani. Ez bizonyos ideig sikerült is neki, de szettje második felében valahogy veszített a lendületből ezért úgy döntöttünk, hogy a Kalypso-ban
Jennifer Cardini játéka talán jobb választás a továbbiakban.

A francia Jennifer Cardini egy „amorf hangzású” a mély sötét elektronika és
a techno tengelyén mozgó kifinomult szettel varázsolt el mindenkit a tánctéren. Negatívumként sajnos meg kell említenünk, hogy játékának íve valahogy elhasalt
félúton, így Adriatique-ék kezdése valóságos katarzis volt a közönség számára.

A páros hozta a tőlük megszokott detroiti techno és house hangzás egyvelegét
„a svájci dinamizmust” és összességében egy korrekt néhol mély, néhol pedig
lágy repetitive ütemekből felépített pulzálást kaptunk. Szettjük végeztével ismét
a Papaya-ba mentünk ahol Andrea Oliva pakolta a jobbnál jobb ütemeket.

Eleinte rá sem ismertünk, olyan volt mintha kicserélték volna.
Az előző napi játékához képest véleményünk szerint egy sokkal jobb és dallamosabb,
kövér house-okból felépülő szettet pakolt, ami tökéletes ráhangolódás volt a soron következő Marco Carola-ra.

Az „olasz don” ezúttal is zárásig zenélt és felejthetetlen szettet pakolt.
A jónép hatalmas ovációval táncolt végig, de a pult mögött egyszer-egyszer még
a mester is táncra perdült. Előadásában minden benne volt, ami csak beleférhetett, dübörgő house-ok, mélyről felhúzott kövér basszusok, üvöltő vokálok, egyszóval
tökéletes volt.

Viszont a közeg egyre „vállalhatatlanabb” lett, ahogyan közeledtünk a reggeli
záráshoz. A közönség nagy része ugyanis leginkább olaszokból ált, akik elégg
„féktelenül”, senkivel sem törődve buliztak, persze az angolokat sem kellett
félteni, ha az „őrületről volt szó” de ők legalább valamelyest figyeltek a körülöttük
lévőkre is. Ezért úgy döntöttünk, hogy teszünk egy rövid látogatást az Aquarius-ba.

Itt éppen Richie Hawtin zenélt, aki szokás szerint hozta a tőle megszokott „live varázslást”, játéka folyamatosan ívelt felfelé szettje hibátlanul volt felépítve, és
ezúttal is tökéletes zárást vezényelt le.

A fesztivál harmadik napján mi csak késő este értünk le a Zrce Beach-re, hogy
kipihenten vessük alá magunkat Jackmaster és Peggy Gou b2b előadásának.
A Papaya-ba betérve eleinte „meglepően” alacsony létszámú partyarc fogadott
bennünket, azonban idővel egyre inkább kezdtek szállingózni befelé az emberek.

Játékukban szinte tökéletes elegyet alkotott a sötétebb árnyalatú downtempo, és
house, amit acid techno alapokkal színesítettek. Sok különböző hangvételű zené
kevertek, nagyon szépen aprólékosan, kimérten, és változatosan egyszóval nem
az az elvetemült döngölés volt. Jackmaster pakolta az alapot Peggy Gou pedig
inkább a lágyabb vokálos houseokat mindenesetre kettejük játéka valami igazán különleges élmény volt számunkra.

Őket váltotta Loco Dice. A tunéziai mester rakosgatásában ezúttal is
oszlopos szerepet játszott a német „füstős” hangzás, a lepitchelt hiphop vokálok,
robothangok, koszos, középtempós, lepusztult, rozsdás négynegyedek, gengszter
house-ok. Hamisíthatatlan pattogós szettet játszott, 100%-an tette oda magát a tánctérhez, viszont mi kíváncsiak voltunk Tale Of Us-ra is a szomszédban így az
Aquarius klubba siettünk.

Tale Of Us játékában a kőkemény techno és az éteri elektronika mágikus
kontrasztja olvadt össze. Hihetetlen volt, ahogyan mindezt precízen egybegyúrták.
Nagyon élveztük, de Adam Beyer-t is meg akartuk hallgatni, aki a Kalypso-ban zenélt.

A Kalypso-ba betérve Adam Beyer éppen a Bart Skils-el közösen készített Your Mind tracket tette fel. A közönség láthatóan teljesen megörűlt, mindenki önfeledt taposásba kezdett. Ez a „sláger techno” vonal számunkra Tale of Us után kissé szokatlannak
bizonyult így inkább visszamenve velük zártuk ezt a napot és ezzel együtt a Sonus-t
is mivel ezután a hazai B my Lake-n is részt vettünk. Erről majd a következő
beszámolóban olvashattok.

Összességében imádtuk a fesztiválon eltöltött időt. Pag szigetének kopár, fehér
sziklás környezete és az adriai tengerpart tényleg különleges helyszín, ami mindenkit ámulatba ejt, aki egyszer meglátogatja. A klubok hangulata zseniális, a minőségi,
egyedi szettek pedig felejthetetlenek. Jövőre is ott leszünk, hogy ismét tapossuk a homokos partot és a beton tánctereket éjjel-nappal.

Így volt: Exit 2018