Nem ítélhetem el az EDM-et

- 4 perces olvasmány
ricardo villalobos nem éppen egy megalkuvó típus

Ricardo Villalobos nem éppen egy megalkuvó típus, aki visszafogottan ad hangot véleményének. Miért is lenne illyen, amikor százezrek figyelnek rá, és adnak
a véleményére. Az alább megosztott gondolataiban egyébként valószínűleg sokan
magukra ismernek majd, miközben olyan dolgok is kiderülnek amire valószínűleg
senki nem számított, hogy pont az ő szájából hangzik el.

Jó dolog a zenéről beszélni, de én tulajdonképpen a zenével kommunikálok.
Az interjúkat annyira nem szeretem, mert az évek folyamán mit sem változtak
a kérdések, és így a válaszok sem lehetnek sokkal változatosabbak. Szóval nem is
tudom van-e ennek így egyáltalán bármi értelme is…

További probléma a médiával, hogy általában a negatív híreket kapja fel. Márpedig én nem tudok azzal azonosulni, hogy zenéről, művészetről
negatív felhangú írások szülessenek.

Jobb szeretem, ha a zenéim bakeliten jelennek meg, így elsősorban azokhoz jut
el akik hajlandóak 10 eurót szánni rá. Ez azért is jó, mert így mindenki visszakap
valamit a tranzakció folytán.

Az internet egy igazi kontrollálhatatlan szörnyeteg. Persze hasznos is tud lenni, de összességében sajnos több a negatívum benne, illetve ezek a nemkívánatos dolgok
sokkal hangsúlyosabban kapnak teret.

Minél kevesebb konfliktus van az életemben, minél harmonikusabban élek, annál termékenyebb tudok lenni. Fontos, hogy a családomon túl is olyan emberekkel vegyem körül magam, akik ezt segítik elő. Akik 10-20 éve a szakmában vannak, legyenek Dj-k, vagy a háttérben dolgozók általában nem ülnek fel különösebben semmiféle hypenak,
ők mind tökéletes harmóniában élnek a hangzással, ami a lelke ennek a kultúrának.

A barátaim, és úgy általában bárki, akivel együtt dolgozom, világszerte ehhez
a közösséghez tartozik. Ez is egyfajta garancia a minőségre, de védőháló is, ami,
ha baj van, segít a túlélésben.
Kiváló példa erre a Time Warp. Steffen Charels-al jó pár évvel ezelőtt találkoztam,
amikor ő még egy lemezboltot üzemeltetett. 22 éve ismerem őt és 15 éve játszok
a rendezvényein. Egy ilyen kapcsolatnak súlya van.

Fontosnak tartom, hogy miközben zenélek a barátaim, a közönség jól érezzék magukat, miközben átérezzük az összetartozást. Aztán otthon, ha előjönnek a mindennapi
gondok, ezek az emlékek remélhetőleg elviselhetőbbé teszik a hétköznapokat.
Szerintem erről kell szólni a buliknak, a közösségnek. Én legalábbis ezért csinálom,
semmi más nem érdekel.

A társadalom könnyen és hamar ítélkezik azok felett, kik kilógnak a sorból.
Gondolok itt azokra kik például nem hagyományosan, napi nyolc órát dolgoznak,
esetleg nem hagyományos családban élnek, esetleg kábítószereket fogyasztanak.
Persze a kép ennél sokkal árnyaltabb. Illetve nézőpont kérdése is, mert például
a legálisan elérhető bódítószerek, mint az alkohol vagy a gyógyszerek ugyanúgy
végzetes hatással lehetnek az egyénre.
Gyakran a zenei kultúránkat is hasonló támadások érik, pedig ez tökéletes
szimbiózisban működik az úgynevezett hétköznapi élettel. Az emberek hétvégén
buliznak, jól érzik magukat, ha jó volt a buli jönnek legközelebb is, ezen túl pedig dolgoznak, élik az életüket.

Nem ítélhetem el az EDM-et vagy a nyálas pop zenét, ha bizonyos
emberek azt hallgatják, vagy abban találták meg a boldogságot.
A zene összeköti az embereket, stílustól függetlenül. Hatással van a társadalomra,
mert az érdeklődésük szerint köti össze őket. És ez az érdeklődés például nem
a háború, a gyilkolás, a fanatizmus irányába halad, ami már önmagában is jó dolog.

Ennél már csak az a jobb, hogy Villalobos is hallható lesz hamarosan nálunk is, az idei Bónusz Fesztiválon, ráadásul Luciano-val b2b-et nyomnak!

Forrás: Crackmagazine