Így volt: Time Warp 2018

- 12 perces olvasmány
techno fesztivál time warp 2018

Idén 24-ik alkalommal került megrendezésre a mannheimi Maimarkthalle-ban
a techno fesztiválok egyik legnagyobbika, a Time Warp.
A „nemzetközi techno mágnesként” számon tartott rendezvény 6 teremben, több mint
40 fellépővel, 19 órán át zajlott és ezúttal is teltházzal dübörgött, ami nem csoda, hiszen
a Cosmopop csapata a zenei minőséget, a hang és fénytechnikát, meg a szervezést is csúcsra járatta.  
Meghívásukra mi is részt vettünk ezen a maratoni techno szeánszon
és együtt buliztunk a több ezer party arccal, de lássuk milyen is volt részleteiben.

@borisbrejcha Photo by @flocreate

A post shared by Time Warp (@time_warp_official) on

A Time Warp-ot két részre osztják minden évben este 19.30-tól reggel 8-ig és 8-tól
délután 14.00-ig. Korábban már olvashattatok egy általunk ajánlott menetrendet a fesztiválra így hát mi is ehhez tartottuk magunkat azonban arra nem számítottunk,
hogy a helyszínen, a termek között átjárva a szívünk egyszer – egyszer másfelé húzz
majd.  
A fesztiválra való bejutás a külön meghívottaknak létrehozott bejáraton történt
már itt éreztük az eseményre jellemző szervezési profizmus előszelét, ami az este folyamán az egész élményünket átjárta és még jobban megerősített minket abban,
hogy bizony lehet olyan fesztivált is rendezni, ami minden tekintetben kiváló.

A Time Warp-on természetesen tokenes rendszer működött, aminek megvásárlásához semmilyen nyelvtudás nem szükségeltetett, csak rá kellett mutattunk a pulton lévő útmutatóra, hogy mennyi tokent szeretnénk vásárolni, és máris adták.
1 token egyébként 1 euróba került.

Az italpultoknál a 0,3l ásványvízért 3 tokent, a 0,5l-es koffeines vízért,
a különböző sörökért és energiitalokért pedig 4,5 tokent kellet fizetnünk, de felszámoltak még 2 
tokent letétként a palackért. Minden vásárlásnál kaptál egy
sárga tokent, amit ha visszavittél a pulthoz a palackoddal együtt, visszakaptad a 2 tokenedet. Véleményünk szerint ez egy zseniális megoldás, ugyanis ennek köszönhetően
a fesztiválon a hatalmas tömeg ellenére is alig volt szemét a termekben.

A post shared by Time Warp (@time_warp_official) on

A hat terem mindegyikében különböző vizuállal és fénytechnikával találkozhattunk. Hangzás tekintetében pedig mindegyik arénában több száz decibel gondoskodott
arról, hogy ne maradjunk talpon.

Korán érkeztünk, ekkor még csak két terem volt nyitva. Az 1-es ben Paula Temple kőkeményen verette sötét techno-ját, de valahogy túl sok volt ez a tempó még az
este elején számunkra, ezért
Jon Rundell-re tértünk be, aki kellemes, visszafogott, hangok örvénylő morajlásával teremtette meg számunkra az alaphangulatot.

Őt váltotta Németország kibiztosított techno fegyvere Konstantin Sibold, aki már
egy fokkal keményebbre, és gonoszabbra vette a figurát. Kb fél órát lépegettünk rá
mivel, kíváncsiak voltunk
Adriatique-ra akik a 3-as teremben léptek fel.

A techno mély és melodikus hangzását szállító duó, a sötét valóságába vezetett be
minket. A hosszan elnyújtott kiállásaival és pulzáló „rezegtetéseivel” kezdetben nem
igazán tudtunk azonosulni inkább zenei gondolatokat kaptunk tőlük, mint táncot a
lábunk alá. Szettjük második felében viszont már összeszedték magukat és emlékezetes
1 órát hallhattunk, amivel bele billentettek minket a Time Warp hangulatba.

Billenés után újabb billenés következett, az 5-ös teremben Karotte dallamos, mély, utaztatós zenéivel izzította a levegőt. Egy – két dallamosabb tracket leszámítva
nagyon nagy püfölést kaptunk. Mi másra számítottunk és egyértelműen hallottunk
már tőle jobb szettet is, ennek ellenére emelni tudott a hangulatunkon.

Mikor ráuntunk átmentünk a 4-es terembe. Egyébként is szeretjük az Apollonia-t
de most pont ez kellett, hogy le tudjunk higgadni az előző órákban történtek után.
A house zene színtiszta művészetét prezentáló francia trió ezúttal is elvarázsolt
bennünket, persze egy sokkal magasabb szinten,
mint legutóbb idehaza. Hihetetlen,
hogy ez a hármas milyen kifinomult ízléssel válogatja a zenéket és milyen jól építi fel
a szettjét. Imádtuk ezúttal is, azonban Villalobos előadásába is bele akartunk hallgatni
így fájó szívvel, de átnéztünk a 3-as terembe.

Ricardo Villalobos véleményünk szerint nem találta a megfelelő trackeket elborult
elméje vagy csak „hangulata magasabb szintre emelése” miatt hihetetlenül hosszú monoton lüktetéseket játszott, ráadásul mindennel foglalkozott csak éppen a legfontosabbal, a közönséggel nem. Számunkra ő volt a leginkább felejthető fellépő
az idei line-up-ból. Kb. 15 perc elteltével átmentünk az 1-es terembe, ahol már
a
Pan-Pot játszott.

A berlini duó, sötét, kalapálós okos techno-jára nincs jobb kifejezés, mint hogy
kegyetlen veretés volt ezúttal is. A teremben ekkor már a „mellbeszakítós”
hangtechnika is feljebb lett csavarva, így aztán tényleg megtapasztalhattuk, hogy
milyen az, amikor szó szerint üt a zene, csak épp nem érzel fájdalmat. Legalább fél
órát lépegettünk ebben a teremben erre a minimalista ipari techno-ra. Pan Pot-ék
igazi vasporos hangár buli hangulatot teremtettek, de mivel másik nagy kedvencünk
Dubfire hamarosan kezdett, ezért átmentünk a szomszédos terembe.

Belépve még Monika Kruse játszott, aki széles mosolyával és egyedi stílusával még inkább „pozitívan” felhergelt minket, zsivány, lendületes, vidám techno és tech house zenéivel ismét tökéletes volt.

Következett „a pokol kapujának őre” Dubfire, aki szigorú, mélytempós techno-val
sötét világokba vezényelt bennünket. Előadása futótűzként perzselte fel a táncteret,
úgy éreztük mintha az ördög szekerét tolnánk, persze ezzel nem voltunk egyedül,
mivel előadására teljesen megtelt a terem. Dubfire két kézzel „hihetetlen trackekkel” ragadta meg a gyeplőt az általa kreált éjszakai techno szekéren. Megállás nélkül
kegyelmet nem ismerve először a sötétségbe majd később a teljes elveszésbe rántott
és onnan robbantott vissza minket a fényre. Hát igen, ilyen az, amikor a pokol kapuja nyitva áll, hogy befáradjunk rajta. Mi viszont ezúttal inkább kifáradtunk és ezt nem
csak a teremre értem, hiszen ekkor már majdnem 7 órája verettük, így egy kis
nyugalom gyanánt megnéztük mit rejt a chill out terem, valamint azaz óriási csarnok
ahol az étkező kapott helyet.

A terembe belépve rengetek étterem kínálatából válogathattunk, de egyébként kint
a termek között is lehetett különböző utcai ételeket vásárolni, szóval aki csak egyik teremből a másikba menet akart volna gyorsba magához venni valamit, annak se
kellet kitérőt tennie ebbe a csarnokba. Rengetegszer láttuk a különböző arénákba,
„főleg a reggeli órákban” hogy a partyarcok egy-egy hosszabb kiállásnál „konstruktív tevékenységként” elkezdenek enni, majd amikor jön, a nagy boom veretik tovább,
de hát ilyen ez a Time Warp, ha egyszer elkezdődik és beszippant, nem tudsz kiszállni.

A másik chill out névre hallgató terem egy nagy üres hely volt, néhány raklapokból
épített pihenőhellyel és a nélkülözhetetlennek számító italpulttal. Mivel a 4-es terem
mellett volt ez a csarnok, a kiszűrődő zenére újra kedvet kaptunk a lépegetésre.

A svájci fenegyerek, Luciano játszott éppen. A szettjének felépítésében, lépcsőfokról lépcsőfokra haladt, és amikor már azt hittük nincs tovább, ő akkor is újabb szintre
emelte játékát. Felcsendült Kevin Yost – Messing With My Soul, Kaiq – Harmonica és
a Damian Lazarus & The Ancient Moons & Afronaut Zu – Fly Away (Dennis Ferrer Remix)
is. Imádtuk minden percét.

Őt váltotta a tunéziai Loco Dice, aki hatalmas lendülettel korbácsolta fel az elektronikus zenei érzelmeinket. Szokás szerint erős kezdést kaptunk tőle. Óriási zenéket pakolt
például Alvaro AM – Dominator Bell-t is feltette, aminek nagyon örültünk. Mindvégig
a már-már védjegyének számító pattogó mozgásával tette bele magát az általa kreált mixbe. Rengetegszer hallottuk már Loco Dice-t, de amit itt lerendezett az valami fergeteges volt.

Miközben mindenki stabil lépegetésbe fogott úgy éreztük, hogy bármennyire is, de elsősorban a techno felhozatal miatt érkeztünk a helyszínre, ezért tennünk kell egy
újabb kört, kezdve a 2-es arénával.

Sven Vath itt már jó ideje hangolta a teret, amikor beléptünk éppen Oxia – Domino
track-jét tette fel. Azonban aminek nagyon örültünk az a soron következő zene,
azaz ANNA – Hidden Beauties volt. Eszméletlen mekkorát szólt. Ezután vetettünk egy pillantást a techno beton biztos oszlopának számító svéd,
Adam Beyer előadására is.

Beyer ezúttal sajnos az öncélú szögelést és a koncepciótlan baszatást  helyezte szettje középpontjába. Lehet velünk van a baj, de számunkra túl feszes és nyers volt, nem
ezt vártuk tőle egy ekkora kaliberű rendezvényen, ezért visszamentünk Loco Dice-ra.

Ezt követően a Hot Creations atyja, az angol Jamie Jones vagyis „a kapitány” állt a lemezjátszók mögé. Jól felismerhető stílusával elkezdte fejünket a techno és tech-house világába egyre mélyebbre tolni, hihetetlen ütemekkel operált, amik teljesen magával ragadtak bennünket. Elejétől a végéig zseniálisan rakosgatta egymásra a zenéket, nem csak a partyarcok de még a pultosok is önfeledten táncoltak, a kiszolgálás jó pár kiállás erejéig szünetelt, persze ezt a jelenlévők egyáltalán nem bánták.
Véleményünk szerint a Time Warp egyik legerősebb szettjét Jamie Jones játszotta, így kiváltképp sajnáltuk, hogy egyszer csak véget ért.

Az arénából kilépve, meglepődve vettük észre hogy már reggel van. Az 5-ös terem sajátossága, hogy inkább a nappali bulikra van kihegyezve, hiszen a kupola tetejű
helyiség nagyrészt üvegből készült, így az egyetlen vizuál itt a napfény volt, de
mindenki kedvenc franciája
Laurent Garnier ennek ellenére a napot is túlragyogva vakított be minket zenei hipnózisával. A legtöbben csukott szemmel „a táncolás
örömébe belefeledkezve” lépegettek „a művész” zenében megfogalmazott gondolataira.

Ezután a már jócskán megfáradt lábainkat kapkodva igyekeztünk Marco Carola 4
órás szettjére, olyannyira hogy az előtte játszó
Solomun-ból is vagy 40 percet sikerült elkapnunk. Amit a bosnyák mestertől kaptunk az valószínűleg a zenei stílusának a „legdyinamicusabb” oldala lehetett mivel nem is ismertünk rá eleinte. Igazi kőkemény gyarmatosítást tartott, csak reménykedni tudtunk, hogy Marco Carola érkezésére még egyben lesz a terem és nem a szabad ég alatt fogjuk, a tűző napon zárni a fesztivált.

Eljött az ideje az olasz legendának, aki 4 órás öröm zenélésével a megmarad „túlélőket” igyekezett a földbe döngölni. Természetesen ez minden tekintetben sikerült is neki.
A dübörgő mélyek, a pattogós houseok, na meg a „Carola-s” lassan lehalkított agyhúzós kiállások mindvégig jelen voltak játékában. Előadása alatt sokan kis csapatokba verődve élvezték az emelkedett zenei ritmust. Szinte bizsergően hatott ránk, ahogy az embereken végignéztünk és mindenki egyfajta „örömünnepi” mámorában úszva minden erejét
bevetve lépegetett Carola trackjeire. A terem persze roskadásig megtelt és még az
arénán kívül a napfényben is csak a táncoló embereket lehetett látni. Ez a 4 óra, amit Carola pakolt a legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Persze előadásához a visual és
a brutális hangtechnika is hozzájárult, ami szerintünk reggel még hangosabb is volt,
mint az este folyamán.

Körülnéztünk és ilyenkor a délutáni napfényes órákban lehetett igazán látni a nemzeti sokszínűséget a fesztiválon: olaszok, franciák, japánok, amerikaiak és a helybéli
németek is együtt lépkedtek, de hazánk képviselői is jelen voltak. Jó volt látni, hogy
a zene szeretete mennyire összehozza az embereket még akkor is, ha teljesen más közegből „kultúrából” érkeznek.

Sajnos, mint mindennek Marco Carola szettjének is vége lett és így a Time Warp
is véget ért. Még mindig nehéz megemészteni és visszagondolni azokra a pozitív impulzusokra, amiket átéltünk a fesztiválon. Ezt a rendezvényt sem látványban,
sem hangzásban nem közelíti meg egyetlen fedett terű techno esemény sem jelenleg.
Az erő és az energia, ami ezen a fesztiválon van igazán egyedülálló. Ha a Time Warp-ra belépsz, nem csak az időérzéked veszíted el, hanem ha átadod magad a minőségi
zenének még a kapcsolatodat is a külvilággal. Igaz az esemény 19 órás, de minimum
1 napnak éreztük. Nagyon jól szórakoztunk és jövőre is biztosan ellátogatunk újra.
Viszont idén még a Cosmopop másik fesztiválját a
SONUS-t is meglátogatjuk, amire
nem véletlenül aggatták a Time Warp nyári tengerparti kiadása jelzőt. Kíváncsian várjuk!