Így volt: We Love Sound Festival

- 7 perces olvasmány
We Love Sound Festival 2018

Hosszas várakozás előzi meg minden évben a tengerparti Sonus fesztivált.
Nehéz időszak ez mindazon egyéneknek, akik a napfényes horvát tengerparton
évről- évre tapossák ki minden energiájukat a minőségi ütemekre.
Szerencsére a Cosmopop szervezőcsapat is átérezte a partyarcok ezen kínját
és idén is, ahogyan a korábbi években, megrendezték a Sonus hivatalos elő
buliját, a We Love Sound fesztivált.  A fellépők között helyet kapott
Jackmaster, The Martinez Brothers, Sonja Moonear és Richardo Villalobos
is, azonban nemcsak a line up és a kiválónak ígérkező szettek csábítottak több
ezer embert Zágrábba, a Jarun tóhoz, hanem egyértelműen a fesztivállal járó
őrült hangulat is, amit mi is megtapasztaltunk ott jártunkkor.
Na de lássuk hogyan is zajlott ez a vérbeli nyárköszöntő fesztivál a horvát
barátainknál.

Zágráb Budapestről autóval mindössze 4 órányira van, igaz mi ezúttal a vonatot választottuk, ami 5 óra alatt ért oda. A tavalyi két napos után, az idei egynapossá
szelídült, de ugyanakkor feszesebb és nívósabb is lett a We Love Sound fesztivál,
ami egy használaton kívüli gördeszka parkban került megrendezésre a Jarun tó szomszédságában. A helyszínre megérkezvén a zökkenőmentes karszalag
átvétel után sietve igyekeztünk a színpadhoz, mivel az angol Jackmaster
már melegített. A fesztiválon, mint manapság oly sok helyen, készpénzforgalom
nélküli fizetési rendszer működött, itt a karszalagunkon lévő chipre tölthettük
fel a pénzünket a kihelyezett bódéknál. A 0,5l ásványvíz átszámítva 650 Ft,
a 0,25l-es Cola és a 0,4l-es sör pedig 870 Ft-ba került.

A szigetország megkerülhetetlen DJ-je, Jackmaster hatalmas lendülettel, színes
és dinamikus zenéivel buzdította mozgásra a fesztivál közeget. A kezdeti órákban
a tomboló hőségben a korán érkezők nagy százaléka inkább a fák árnyékában
lépegetett, a skót azonban idővel olyan szintű warm up-al ált elő, ami mindenkit
a tűző napra invitált. Jackmaster olyan stílusérzékről tett tanúbizonyságot
a warm-up produkciója során, hogy a szemünk „segítség nélkül is” óriásira
kerekedett a csodálkozástól. Színtiszta művészet volt, amit játszott tökéletes
felvezetésnek lehetünk szem és fültanúi.

A megalapozott hangulatot ezután Chris Martinez, és Stevie Martinez Jr.
„a formabontó páros” azaz The Martinez Brothers vitte tovább. A két New York-i
latin testvér végig felváltva rakosgatta a talpalávalót nem kis sikerrel. A szettjükben felelhető egyik nagy meglepetés számunkra Jazzy – Lonely (Underground Goodie Mix)
volt, ami iszonyat nagyot szólt.

Ekkor már nem a bemelegítésről szólt a történet, hiszen előtte is egyre
magasabb ívet húzott Jackmaster szóval az amerikai páros nekilátott a maga
tech house-os stílusával a rombolásnak. Zenéjük egységes, végig erőteljesen
áradó és lüktető volt, gyengülés jelét sem mutatva. Kompromisszumok nélküli
egyedi előadást kaptunk tőlük, ami az elejétől a végéig zseniális trackekből
épült fel.

Martinez-ék két és fél órájának a végére teljesen megtelt színpad előtti küzdőtér
valamint az is kiderült, hogy errefelé a 4:20-at némi késéssel ünneplik horvát
barátaink, ugyanis a közönség soraiban lépegetve rendesen beleszédültünk a
vastagon szálló füstbe „és az ezzel járó élménybe”. De állva kellett maradni,
mert a svájci Sonja Moonear májusban már a fővárosunk „magassági mélységébe”
azaz Corvin Club-ban is megmutatta zenei sokszínűségét
, így hát ezúttal is
remegésig fokozta várakozásainkat.

A hölgy ezúttal is a kiírtnál némileg később kezdett, de ezt egyáltalán nem
bántuk mivel a két Martinez tovább hergelte a tömeget, egészen addig, amíg
Sonja Moonear meg nem érkezett. Nem tudjuk milyen az átlagos negyvenes
anyukák lelkivilága, túl azon, hogy bizonyára erős és stabil, de Sonja Moonear
külön kategória e halmazon belül is efelől szemernyi kétségünk sincs. Hihetetlen,
ahogyan mindig megtalálja a tökéletes egyensúlyt a stílusok között kalandozva.
Zenéjével teljesen letaglózott bennünket, sőt még az égboltot is kettészakította,
mivel olyan égi áldás ömlőt hirtelen ránk és persze a szabadtéri rendezvény
közönségére, hogy gyakorlatilag mindenki bőrig ázott. Moonear azonban
hihetetlen profizmussal kezelve a kialakult helyzetet, olyan trackek
pakolásába kezdett, mint Umek, Ramirez – Hablando (Umek Remix),
Pirupa – Party Non Stop ezektől a közönség nemhogy nem hátrált,
hanem eksztázisba esve, a hideg esőtől őrületes „esőtáncba” kezdett.
Bátran kijelenthetjük, hogy a kisasszony ezúttal is leckét adott arról, hogy
hogyan képzeli el napjainkban a minőségi modern house zenét. Nagyon őrült és emlékezetes pillanatokat hagyott maga után. Az öt váltó Richardo Villalobos-nak
egy kellőképpen megdolgozott, „az ő megosztó művészetének befogadására
alkalmas”
közönséget adott át.

Következett hát Richardo Villalobos. A mester nagyjából hajnal 3 körül vehette
át a pultot és robbantott is a tánctéren. Közben a Moonear által megnyitott égi
csatornák összezártak és kezdetét vette az „indián tócsa tánc”, újabb vaskos füstök eregetésével, melyhez forró Dél – amerikai ütemeket kaptunk a talpunk alá, aztán
technót, house-t, elektrót, progresszív űrsétát, savazást és még sorolhatnánk.
Mindezt azonban olyan stíl bravúrral, olyan mesterien felépített, őrült és avantgárd formában gyúrta egybe Ricardo, hogy a katarzistól jobbra-balra, előre – hátra, fel
és le, mint a marionett figurák rángott az egybegyűlt közönség. Zenéjében
„vas acél lemezeket hajigáló alapra” olyan örökzöldeket dobált, mint
Depeche Mode – Strangelove és ezzel teljesen letarolta a táncteret.

A feszt szettje a feszt bulija! Óriási volt, egészen napfelkeltéig játszott, valami
egészen különlegeset alkotott, felrúgta az összes zenei szabályt és keretet egyszóval Richardo Villalobos teljesen szétverte a fesztivált, és csak reggel negyed hat környékén sikerült a szervezőknek lerángatni őt a pultból. Nem igazán találunk szavakat a körülmények és a hangulat leírására, talán tényleg ezek azok a percek, amiket csak
akkor érez át az ember, amikor ő maga is ott van a tömegben.

Véleményünk szerint méltó befejezése volt a fesztiválnak Ricardo szettje, összecsaptuk ökleinket, elégedetten konstatálva, hogy érdemes volt ide jönni, azzal a tudattal csoszogtunk ki hulla fáradtan, hogy ezt a világért sem fogjuk kihagyni jövőre!

#ricardovillalobos @ #WELOVESOUND FESTIVAL ZAGREB 💙

A post shared by SONUS & WE LOVE SOUND FESTIVAL (@welovesound) on

Összességében egy profi módon megszervezett és lebonyolított fesztiválon
vettünk részt, kis ízelítőt kapva abból, hogyan is kell egy olyan rendezvénynek
kinézni, amire kellő mennyiségű pénzt és energiát fordítottak a szervezők.
Imádtuk a fesztiválon eltöltött időt és reméljük a szervezőknek jövőre sikerül
még az idei eseményt is túlszárnyalni.

Sonus, amiért már nem csak nyaralni érdemes a szomszédban.

Az idei Sonus-ra való behívás is bivalyerősre sikeredett, beleborzongunk,
ha elképzeljük, hogy ezek után mire számíthatunk majd a horvát tengerparton
5 napon keresztül. De hát ki tudna ellent mondani egy ilyen invitálásra, nem igaz?