A zene az én kábítószerem

- 5 perces olvasmány
zene az én kábítószerem

Manchesterben született, barbadosi szülők gyermekeként, dél Londonban nőtt fel, most épp egy ausztráliai farm az otthona, meg Ibiza, de a több, mint 30!! éves karrierrel a háta mögött nem nagyon van olyan hely a világon, ahová ne járna vissza, szívesen látott vendégként.
Egy elképesztő életút, pár érdekes részlete következik most, aminek még messze a vége!

View this post on Instagram

Pointing out the best moves on the dance floor!!

A post shared by Carl Cox (@carlcoxofficial) on

A buszsofőrnek szánt Carl Cox, a suliban nem volt éppen valami kiemelkedő tanuló, de szülei házibuliján már 8 évesen megtáncoltatta az egybegyűlteket, az édesanyjától kapott lemezjátszóról.

„Hét vagy nyolc éves lehetettem, amikor egyik eset lemerészkedtem a bulizó felnőttek közé. Azt gondoltam azonnal visszazavarnak majd az ágyba, de végül megkönyörültek rajtam, és azt mondták tegyem hasznossá magam, ha már ott vagyok, azzal, hogy felteszek pár lemezt.”

View this post on Instagram

When you're getting too many requests…

A post shared by Carl Cox (@carlcoxofficial) on

A korai sikerek ellenére némi kitérővel vezetett az út a Dj szakma felé, akkoriban ugyanis más idők jártak, egy, a Federico Gardenghi-hez hasonló történet, hogy már 13 évesen ezreknek zenéljen szinte lehetetlen küldetés volt.
A sulit követően építkezéseken dolgozott, másodállásban zenélt esküvőkön és egyéb, hasonló rendezvényeken.  A nyolcvanas évek közepén a Dj-zés még leginkább a rádióstevékenységgel volt leginkább összefüggésbe hozható, vagyis rádiós Dj-ként volt némi esély arra, hogy tisztességes megélhetést biztosítson egy ilyen munka.

„Nem vagyok valami jó rádiós. Én a zenelejátszásban vagyok jó, vagyis az élő, közönség előtt történő mixelésben. Azt tekintem küldetésemnek, hogy a közönségem minden egyes tagját megtáncoltassam. Ezt nagyon komolyan gondolom, ha egyetlen embert is találok, aki nem táncol, addig próbálkozom, amíg az ő lába is megmozdul. Én ezért csináltam mindig is ezt az egészet.”

A nyolcvanas évek végére aztán minden megváltozott a house zene megjelenésével, és ő is búcsút intett az esküvőknek és a születésnapi buliknak. Az elsöprő siker pedig már nem váratott sokáig magára.

„Sok ember nem tud mit kezdeni a sikerrel, nem tudja feldolgozni. Nekem soha nem voltak ilyen gondjaim. Számomra mindig a zene volt a fontos, én a zenében tudok kiteljesedni. Soha nem akartam ismert médiaszemélyiség lenni, kizárólag azoknak az embereknek akartam mindig is megfelelni, akik azért fizetnek, hogy engem hallhassanak. Ezért nem vállalok címlapszerepléseket, nem járok filmpremierekre, vagy divatbemutatókra, számomra ezek a dolgok teljesen érdektelenek.”

Causing trouble behind the decks with @DJJohnDigweed and @DJSashaOfficial many moons ago!! #TBT

A post shared by Carl Cox (@carlcoxofficial) on

Egy időben annak tekintetében is nagy nyomás nehezedett rá, hogy több olyan kommerszebb projektben is részt vegyen, ami nem feltétlenül az underground hangzást és kultúrát népszerűsíti, de akárcsak a fölösleges média felhajtásnak, ezeknek a felkéréseknek is tudatosan és következetesen nemet mondott.
Mindezt természetesen nehezen is lehetett volna összeegyeztetni például a 27 éves ibizai Space rezidenciával, amit élete egyik legszebb időszakának nevez.

„Számomra megunhatatlan ez a szcéna. Nincs annál jobb érzés a világon, mint amikor az a rengeteg ember összejön és jól érzi magát a zenédre. Nincs feszülés, harc, mindenki nyitott a másikra, erről szól ez a dance kultúra.”

Persze a kultúra része az alkohol és kábítószerek is. Ezektől ő mindig igyekezett távol tartani magát.

„Az én kábítószerem a zene. Mindig is igyekeztem tisztán élni. Szerencsésnek érzem magam, mert már a kezdetek kezdetén nemet tudtam mondani a csábításra. Ha ez nem így történik, ma már lehet halott, de minimum valami elmegyógyintézetben lennék.
Még azt sem mondhatnám, hogy egy nyolc órás szettre tele tolom magam koffeinnel, inkább igyekszem alaposan rápihenni és jól kialudni magam előtte.”

„Soha nem állítom össze előre a szettemet, mindig az adott pillanat dönti el a következő zenét.
Fontos üzenet ez a fiatal Dj generációnak is. A szív a lényeg. Ha a zenéddel át tudod magad és az érzéseidet adni a közönségnek, nyert ügyed van.”

Mindezt élőben július 4-én az Exit Fesztivál legendás Dance Arena-jában is megmutatja, ahová 10 év elteltével tér vissza Carl Cox, hogy a három órás szettje mellett Maceo Plex-el is b2b-ezzen egyet, Monika Kruse, Charlotte de Witte és Ilija Djokovic felvezetését követően.
A fesztivállal kapcsolatban minden további infó erre:

EXIT Fesztivál 2019

Forrás: theweeklyreview.com